Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)
Bevezetés
a régiekkel, ezért katalógusunkba nem tudtuk azokat felvenni. Ugyancsak kérdéses, hogy az a szent Imrét ábrázoló olajkép, amelynek elkészültét 1861 pünkösdjére jelezte Balogh Károly, azonos-e a katalógusunkba Madách Imre műveként felvett művel. A bizonytalanságot az okozza, hogy az unokaöccs levele szerint „Emi bácsi nyilvánosan reájok festette a B. K. betűket". A sztregovai katolikus templomban ma őrzött Szent Imre-képen szignót vagy monogramot a katalógus összeállítói nem találtak. Végül a tágabb értelemben vett „művek" közé sorolhatók lennének a faesztergával készült tárgyak, amelyekből ugyan - egy Madách-levélből ítélve - már 1839ben jónéhány készülhetett, ám a századforduló idején már csak kettő volt Alsósztregován (egy bors- vagy paprika tartó, valamint egy levélsúlyzó), ma pedig egyetlen ilyen tárgy lelőhelyét sem ismerjük. Szerény vigasz, hogy az 1945-ben megsemmisült tárgyak listáján egyetlen ilyen tárgy sem szerepel. Ugyanakkor egy „háromdimenziós kézirat" a többi tárggyal együtt elégett: arról a Haubenstückről van szó, amelyen Madách frenológiai tárgyú rajzai voltak. Igaz, ezek az „alkotások" egyébként sem tartoznának katalógusunk anyagába. Nem tudjuk, hogy Madách Imre Brazíliában élő leszármazottjai, akik a végrendeletét, valamint Fráter Erzsébet Madách Imréhez írt utolsó levelét (702. sz.) az elmúlt években visszahozták Magyarországra, vajon rendelkeznek-e festménnyel, rajzzal, esetleg Madách által készített tárggyal. Újabb kéziratok az OSzK-ban Ha az OSzK Kézirattárának gyűjtemény gyarapodását szemügyre vesszük, akkor úgy találjuk, hogy a legtöbb kézirat és dokumentum 1913-ban került a Kézirattárba. A fennmaradó kéziratok többsége levél, amelyek szinte folyamatosan kerültek közgyűjteménybe a múlt század végétől a nyolcvanas évekig. De még a versek többsége is olyan, amely a Madách-Lónyay-levelezés része volt valaha, s a gyűjteményből kiszakítva, önálló tételként került eladásra. A levelezéstől teljesen függetlennek látszik a Candida c. vers (99. sz.), amely ismeretlen körülmények között - feltehetően Madách Imre leszármazottjai révén került Dél-Amerikába s riói tulajdonosától az OSzK-ba 1942-ben. Ugyanígy homályos, hogy ki volt a rajzok tulajdonosa, s miért a Lisznyai-hagyaték részeként került az OSzK-ba. De a levelek sem feltétlenül a címzettek örökösei révén kerültek a gyűjteménybe. A Jámbor László ügyvédnek szóló levél már Madách Aladár gyűjteményében megtalálható volt (508. sz.), s talán elküldése után nem sokkal visszakerült feladójához. Szélén ceruzaírású számsorok találhatók; nem kizárt, hogy a levélben kért vásárlásokkal kapcsolatos elszámolás részletei. Legvalószínűbbnek azt kell tartanunk, hogy a börtönben nem állt rendelkezésre más eszköz, ezért került a levél szélére az elszámolás, s így jutott vissza a feladóhoz saját levele. Hasonlóképpen feltevésekre kell hagyatkoznunk a Majthényi Annának írt levelekkel kapcsolatban. Mivel Madách édesanyja Csesztvén halt meg, így két feltevés
