Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

egy esetben okkal tételezhetünk fel általunk nem ismert kéziratot a közlés forrá­sául. A Fagy-virágok c. versciklus második darabjának utolsó versszakait Madách áthúzta, s egy ötágú csillagot tett az áthúzott rész mellé, ami az ő jelöléstechniká­jában azt jelentette, hogy másutt, rendszerint külön lapon található a javítás vagy kiegészítés. Ilyen lap azonban a ma ismert kéziratok között nincsen. Gyulai mégis a javított változatot közli, s ez arra vall, hogy ő valószínűleg még látta azt. Gyulai azonban más szempontból is fejtörést okoz a tevékenységét kutatónak. Ó ugyanis általában nem az eredeti kéziratot használta forrásul. Mint előszavá­ban leírta, a kéziratok állapota kedvét szegte, így aztán előbb lemásoltatta azokat. Nem tudjuk tehát sem azt, hogy a másoló milyen „anyagot" állított össze pl. a javí­tásokat sűrűn tartalmazó verskéziratokból, sem azt, hogy a másoló munkája során elkallódtak-e kéziratok. Mindenesetre már Gyulai megjegyzi, hogy a Heine sorai­val fémjelzett verseket nem találta meg. A Gyulai-féle kiadásnak adatokkal alá nem támasztható érdekessége, hogy a versek keletkezését következetesen 1843 és 1863 közé teszi. De akár kézirati dokumentum, akár találgatás állt a közölt évszámok hátterében, mai ismereteink alapján mindkét dátumot fenntartással kell kezelnünk (néhány esetben az első változat keletkezését 1843 előttre kell tennünk, az utolsó változat lejegyzése azonban csak 1864-ben történt meg). A Palágyi fivérek 1890. aug. 21-én új látogató érkezik Alsósztregovára Palágyi Menyhért szemé­lyében. Ekkor már érvényben van az az 1884. aug. 21-én kötött szerződés, amelyben Madách Aladár (1300 Ft ellenében) 1897-ig korlátlan jogokat ad az Athenaeumnak Madách Imre valamennyi művének kiadására. (Bár a szerződés mögött meghúzódó szempontokat ma már csak találgatni lehet, a szerződés időpontja, a jogok huza­mosabb időre történő megvétele, valamint az a körülmény, hogy a jogok az egyes művek kiadására is kiterjedtek, egy irányba mutatnak: vélhetően a nem sokkal ko­rábban színpadra vitt mű sikerére apellált a kiadó, cl kell ismerni, igen jó stratégiai érzékkel.) Palágyi Lajos, de méginkább bátyja, Menyhért igen szoros baráti kapcsolatba került Aladárral. Jellemző, hogy amikor 1897-ben lejár az Athenaeummal kötött szerződés, akkor az új szerződés megkötése előtt Madách Aladár levelet küld Pa­lágyi Menyhértnek (1897. jan. 11.), amelyben azt írja, hogy az Athenaeum által felajánlott 2000 Ft-tal szemben a további kiadási jogok átengedése legalább 3000-et ér, ő azonban 2500 Ft-tal s egy tiszteletpéldánnyal megelégszik. Néhány nappal ké­sőbb, az 1897. jan. 20-án kötött szerződésben valóban 2500 Ft-ért engedi át a kiadási jogokat Madách Aladár. Az új szerződés három lényeges ponton tér el a korábbi­tól. Egyrészt itt már korlátlan időre kap jogokat a kiadó. Másrészt azonban a soron következő összkiadás sajtó alá rendezésének joga a Palágyi fivéreket illeti. Végül pedig az idegen nyelvű kiadás jogát Aladár fenntartja magának. Jan. 25-én meg is köti a kiadó a szerződést a Palágyi fivérekkel; ennek értelmében 1500 Ft-ot kap­nának (együttesen, egyszer s mindenkorra) a munkáért. A szerződések hátterére

Next

/
Oldalképek
Tartalom