Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Összerakunk egy képet

is valószínűleg Fehérváron alapították, még 1221-ben. A tatárjárás előtt a magyar korona alá tartozó országrészekben tizenkét dominikánus kolostor létezéséről van biztos tudomásunk. Ehhez járult még a tatár betörés előestéjén, 1240-ben alapított veszprémvölgyi női kolostor, amely alatt — legalábbis ekkor - kettős, külön-külön fallal körülvett férfi- és női házat kell értenünk. A tatárjárás bizonyára nagy kárt tett a magyar rendtartományban. Némelyik ház pusztulásáról, lakóinak meneküléséről vannak adataink. IV. Béla „második országalapítása" azonban, úgy látszik, nagyon kedvezett a rendnek, hiszen lányát, Margitot, a későbbi nyulak-szigeti kolostor szent életű dominikána apácáját is a veszprémvölgyi női házban neveltette. 1242 után szinte minden capitulum generale ad engedélyt egy-két magyar ház alapítására. 1277-ben a bordeaux-i egyetemes káptalan már harminc férfi- és két női kolostorról tud Magyarországon. 1303ban Gerhardus Guidonis név szerint is felsorolja őket (ekkor már harminchét férfi- és három női házat). E konventek lakóinak a magyar szellemi életben, az irodalomban, nem utolsósorban a magyar nyelvű irodalom kialakulásában később nagyon jelentős szerepe volt, amint ezt Horváth János, Mályusz Elemér és Mezey László munkái meggyőzően bemutatták. Rendi szervezetük és a rendtagoknak a régi monasztikus szerzetesekkel szemben való szinte kötelező szabad mozgási lehetősége biztosította, hogy Európa nyugatibb részeivel állandó tudományos-kulturális kapcsolatban maradjanak. Az 1303-as jegyzék alapján ismert konventek közül négynek volt a patrónája Szent Katalin: a székesfehérvári, az esztergomi és a zágrábi férfiháznak, valamint az 1240-ben Bertalan püspök által alapított veszprémvölgyi női kolostornak. Ezeknek a konventeknek korai történetére vonatkozó minden adatot gondosan fel kell még kutatnunk és mérlegelnünk. A magyar kéz által leírt, kétszer is folytatott Katalin-beszéd záró része fölött, tehát