Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Dominikánus barátok magyar földön

MADÁCH IMRE „...ÍRTAM EGY KÖLTEMÉNYT..." i860, március 26-án alsósztregovai otthonának dolgozószobájában, az ,,oroszlánbarlang"-ban Madách papírra vetitte Az ember tragédiája utolsó sorait is. A több mint egy éven át készült, 185g. február 17-én megkezdett drámai költemény első olvasója, egyben Madách legjobb barátja, Szontagh Pál tanácsa nyomán másfél évvel később Arany János kezeibe került, aki azt ,,úgy conceptióban, mint compositioban igen jeles mű"-nck ítélte, s ,,irodalmunk legjobb termékei" közt jelölte ki helyét. Aranynak köszönhető a Tragédia Kisfaludy társasági bemutatásán és a verselés egyenetlenségeinek csiszolgatásán túl az, hogy szövege 1862. január közepén nyomtatásban is ismertté vált. A műnek azóta, de különösen 1883. szeptember 21-i első színrevitelét követéén könyvtárnyi irodalma támadt, s îçyj óta közkézen forog a dráma Arany javításaival fennmaradt kéziratának hasonmás kiadása is. Az utóbbi közrebocsátása során azonban figyelmen kívül maradt a kézirat keletkezésének, tehát a mű születésének egy Madách tollából származó érdekes, többek között a Tragédia megírásának kezdő- és záródátumát is rögzítő mellékterméke, egy némileg kusza kéziratlap, melyet a Madách-irodalom a Tragédia első vázlataként tart számon. A hasonmásban ugyan régóta ismeretes, de eredetiben sokáig lappangott s közgyűjteménybe csak 1982 tavaszán került kéziratlap számos kérdést vet fel. Mindenekelőtt : valóban a dráma vázlatával állunk-e szemben? S ha nem, miért készítette Madách? Mikor vetette papírra? Egyáltalán: volt-e a Tragédiának előzetes vázlata? Kötetünk e kérdésekre keresi a választ, s azokat a tanulságokat öszszegzi, amelyek kéziratlapunk vizsgálatából, illetve a kéziratlap és a Tragédia kéziratának szembesítéséből vonhatóik le. A felvetett kérdések Madách írói műhelyének, alkotásmódjának lényegi jegyeit érintik, éppen ezért megválaszolásuk elengedhetetlenné tette a Tragédia keletkezéstörténete, Madách 1850-es évekbeli élete legfontosabb mozzanatainak számbavételét, sőt megkövetelte az egyéb drámai művek alkotásfolyamataira való kitekintést is. Ennek folytán kötetünk egyképpen kalauzol el Madách gondokkal terhes, zaklatott emberi és kétségekkel küszködő írói világába, s valójában többet nyújt egy pusztán szövegfilológiai kérdéssor megválaszolásánál. A kéziratlapra vonatkozó végső konklúziója eltérő a Madách-irodalom eddigi megállapításaitól. Bizonyossá vált, hogy nem vázlattal van dolgunk, hanem olyan feljegyzéssel, amely a Tragédia megírása közben, az egyes jelenetek, színek papírra vetésével párhuzamosan született, és a mű belső arányainak megteremtésében, azaz cz alkotó munkájának önellenőrzésében játszott fontos szerepet.