Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Mire utal a kódex külseje?

Népnyelvű szöveg már nem számított eleve pogánygyanúsnak. Az egyház figyelmét és erejét jó ideje az eretnek vagy eretneknek vélt tanok elleni küzdelem kötötte le. E tanítások terjesztői, védelmezői pedig képzett teológusok, sőt nemegyszer kiváló latin stiliszták voltak. A tatárjárás után Magyarországon ragadt kunokat térítő magyar domonkosok vagy ferencesek pedig bizonyos, hogy nem akartak eltüntetni egy magyar nyelvű vallásos szöveget. Az elhalványodásnak a szó szoros értelmében vett kézenfekvő oka lehetett. Ha az elrongyolódott kötésű, egy ideig bizonyára tábla nélküli első kódexrészt kinyitva a kezünkbe vesszük, úgy a tartó jobb kéz ujjai és a tenyér egy része pontosan ott érintkezik a Mária-siralom szövegével, ahol ma az elhalványodott részek vannak. Az izzadt, bizonyára nem mindig tiszta kéztől (kezektől) átzsírosodott helyekről a tinta a fogdosástól könnyen lejött. A fénylő elzsírosodás ma is látható. Hasonló íráshalványodást figyelhetünk meg egyik-másik lapszéli jegyzeten is, ahol a tartó kezek hüvelykujja érintkezett a szöveggel. Hogy a kéziratot valóban sűrűn használták, forgatták, arról több, az alapszövegek scriptorainál nem sokkal fiatalabb kéz bejegyzése, kiegészítése, hozzátoldása is tanúskodik. Az egyik ilyen betoldó kéz volt az Ómagyar Mária-siralom scriptora is. Persze az is elképzelhető, hogy a pergamen már akkor némileg zsíros volt ezeken a helyeken, amikor a magyar szöveget a bejegyző ráírta, és a tinta már eleve nem jól tapadt a zsíros alapanyaghoz. Mindehhez néhány év intenzív használata elegendő lehetett. A két kódexrész feltételezhetően legfeljebb néhány évtizedig élt külön életet. Nemcsak a folyamatos számozást végző kéz számformái — a római és az arab számok vegyítése egyazon számjegyen belül - engednek erre következtetni (a számok írásának szóban forgó módja 1300 után már kiment a gyakorlatból), hanem egy nagyon lényeges körülmény is, ami elkerülte az eddigi kutatás