Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Mire utal a kódex külseje?

Mire utal a kódex külseje? Az egész kéziratot legrészletesebben máig is Gragger első, a nyelvemléket bemutató tanulmánya írta le. A kódex tartalma nagyon szerény külsőben maradt ránk. A díszítetlen, vörös bőrrel bevont vastag fatáblák, amelyeket valaha koptatógombok védtek, és középen két csat tartott össze (a gombok s a csatok egyaránt elvesztek), a XV. századi mindennapi használatra készült, tehát nem gazdag mecénásoknak szánt kódexek szokásos külső megjelenési formája. Főleg szerényebb igényeket kielégítő és ennek megfelelő eszközökkel dolgozó kolostori könyvkötő műhelyek készítettek ilyen kötéseket. A korra vonatkozó kötéstörténeti megállapítást megerősíti egy 1391-ből datált oklevél, amelyből az előzéklapokat szabták. A látható szövegből annyi állapítható meg, hogy a dokumentumot Rómában állították ki, de a két előforduló személynév, „Nicolaus de Ganawicz presbiter" és „Georgius Ulricus de Hall", a passaui egyházmegyéhez tartozó nótárius, a német nyelvterület déli részére utal (egy Gonobitz nevű helység Dél-Stájerországban, Hall pedig Tirolban van). A táblák belső oldalára papírt ragasztottak, amelyre - még mielőtt azt a kötéshez felhasználták volna - német nyelvű dézsmajegyzéket írtak. Ez osztrák-bajor nyelvjárásban készült, feltehetőleg a XV. század közepe táján. A könyvtestet a kötéskor körülvágták, a lapszámok egy része, helyenként a lapszélijegyzeteknek néhány betűje is, áldozatul esett ennek a műveletnek. E késői új rákötésből levonhatunk néhány következtetést: 1. A kódexnek, ha a XIII. század második felére tett keletkezési időt egyelőre mint munkahipo-