Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A vers értelmezése. Eredmények és nyitva maradt kérdések

tott a fordító-átdolgozó fülében, és itt felhasználta a bibliai lux mundi (=Krisztus; János evangéliuma, 8. rész 2. szakasz) értelemben. A kifejezést későbbi kódexeink szintén így fordították, mégpedig következetesen, de feltűnik legendákban, himnuszokban is. Mészöly és Benkő egész sor megfelelést közölt. Ezzel a Bibliából sokszorosan visszacsengő figura etimologicával indítja hát itt a versszakot a magyar szerző. A második figura etimologicának megvan a latin megfelelője (az első helyen), de a birtokos ott többes számban áll (virágok virága, azaz 'a virágok legszebbike'). Hogy a magyar szöveg itt az egyes számú birtokos virág alatt Máriát értette-e (vö. Debreceni Kódex: „...mongiazentBernald verag ziletik a veragtol..."), eldönthetetlen. Benkő Loránd gondosan mérlegeli ezt a lehetőséget (332-334.1.). Hogy pedig a latin dux morum ('erkölcsök vezére') helyére (a versszak mondanivalójához sem illik ez a laudatio!) mennyire egy másik figura etimologica kívánkozik, azt egy latin változat, a mos morum ('erkölcsök erkölcse'!) feltűnése is mutatja. A világ világa szókapcsolat gyakorisága mellett Mészöly Gedeon még arra is emlékeztetett, hogy a szeg mellett a vas a magyar kódexirodalomban szinte állandó jelzőként szerepel, de a keserű kín jelzős szintagma gyakorisága is hosszú előéletre utal. A hatodik strófa a latinban (3/b.) az előző (3/a.) formai párhuzama, a magyarban nem. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy mostantól kezdve négy versszakon át a magyar eltér eddigi gyakorlatától, a többé-kevésbé következetesen és tisztán használt páros rímtől, és ölelkező rímekre tér át, de csak a második ölelkező pár (2. és 4. sor vége) rímeltetését tartja a maga számára kötelezőnek. A fordítás (?) nagyon szabad. Az első sor eleje a felkiáltással még nagyjából megfelel a latinnak, de a második magyar sornak már nincs megfelelője. A magyar harmadik sor úgy-ahogy megfelel a latin első sor második felének és a második sornak, de az arc színé-bő\ itt szépség lett,