Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A Planctus ante nescia szekvencia latinul és magyarul

A 7/a. szakaszban a másoló hibát ejtett: a második sor utolsó szava helyett (noli) a harmadik sor utolsó szavát (soli) írta le, ezután a harmadik sort kihagyta. A s/a. strófa 3—4. sora így hangzik: probra, vincla, verbera / sputa, clavos, cetera. Ezeken kívül a következő egy-egy szóra kiterjedő variánst találunk a kódex szövegében (a strófaszám után a sorszám áll): 2/b./4. tarn] quam; 3/b./2. effugit] effudit; 4/a./2. quam] tarn; 4/a./3. genitus] gemitus; 4/a./4. quam] tarn; 4/b./3. dulcis] digni; 4/b./4. quam] tarn; ó/a./3. quem... gladium] quod... gladio; l/b.

12. séparer] separor; 7/b./4. non] nunc; 8/b./4. ww/ me. A következő prózafordítás szolgaian ragaszkodik a Bischoff nyomán közölt latin szöveghez. A fordítás elkészítésében Vekerdi József volt segítségünkre, akinek ezen kívül is sok hasznos tanácsáért köszönetet mondunk. A fordításhoz felhasználtuk a szekvenciának a Leuveni Kódexben megőrzött változata alapján Mészöly Gedeon által készített nyersfordítást is. Fordításszövegünkben zárójelbe tettük a magyarban odakívánkozó, az értelmet kiegészítő szavakat. (Az l/b. szakaszban Júdea a mondat alanya.) [l/a.] Siralomnak azelőtt nem-tudója, siralomtól gyötrődve epedek. Kínzatom fájdalomtól. [2/a.] Fiam, egyetlen édességem, egyetlen örömem, a síró anyát tekintsed, hozva (neki) vigasztalást. [3/a.] Virágok virága, erények vezére (elseje), bűnbocsánat forrása, milyen súlyos büntetés jutott neked e szegekben! [l/b.] Megfosztja a világot világosságától, engem, Júdea, fiamtól, örömemtől, édességemtől. [2/b.] Szívemet, elmémet, szememet gyötrik a te sebeid. Mely anya, mely asszony oly boldog, mint szerencsétlen? [3/b.] O, fájdalom, íme eltűnt orcád színe, ím buzog, ím ömlik véred árja.