Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ. A hasonmásban mellékelt levél szövege

magyar honban feltaláljátok é valaha egymást. Szé. jo ember, szeretnétek bizon,, nyara egymást ha nem szeretnétek annyira hazátokat, s' bizonnyára legnagyobb kár ha a nemzet azokat kiktől legtöbbet vár távol látja egymástol, két (irányú) út a népnek két czél, mert <olly> (mi) annyira távol van tőle néki nem ál. S' azért ha lehet még kér,, lek egyesüljetek<,> ugy is elég a vetélkedés honnunkban. Amit Szécsényi a czikkelyben Esz és Sziv mond, mind olly an mint egy felinger,, let büszke ember mondhata, és annál sértőbb mennél terjedtebb mind a' te mind az ö munkája ösmérete, de mindazonáltal, gondolkodó olvasó, a Grófot annyira háborító, úgynevezett fal sumpkat csak^véletlenségnek s' vigyáztalanságnak mondja majd, s' csak (e czikkelt magát én) mint olly at bünhöli<,> csak elragadtatásnak, s' az ujabb <id> idő legnevezetesbb scholasticá,, nak nézem. Milly virágokat termesztenek ez ocsárlások néki én nem tudom, mert isz ganéj bol is terem rozsa, de akár mi légyen, illy koszorú ötet<,> egy pár na„ pig ékesíti talán, és elhervad. <En> Grof Istvány örök hír után vágyódik és dolgozik, én egész tetteiben nem találok egy fénypillanatott melly arra vezetne. Szánom <én Sz.> (öt), mert átlátom jo akaratját, áldozatjait de hibáit is mellyek természettől olly jo caracterát egésszen elrontják. Hir vágyás, sok hasznos és jo dolgokat, de miért buzog hirt ritkán terem. A könyv vastagsága <vasta> a szerencsét jelenti tán mellyel honnunk e' könyvben térhessen jár, <te> vagy más számtalan benne előkelő vastagságokat, vagy a vastag materialismus, mellyben Grof Szécsényi vergődik, uj jelül melly közönséges hibája az embernek, kilépni köréből caracterát változtatni, s' mindég más idegen sphaeraban keresni a magast. Istvány, természete inkább idealiszmushoz