Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Az Eötvös-levél — metszet egy átalakuló tudatról

kozásiban, minden szent írás melly magyar szívünkbe van beírva Isten kézzel, csak bankó takaréknak tetszik néki"), mert a haszonelv népszerűsítése által szembefordul a rendiség évszázados normáival, beidegzettségeivel. S Eötvösnek ez az ifjúkori levele annyiból is hű és plasztikus tükre a nemesi tudat egyes konzerválódott konvencióinak, hogy „bajnok nép" és „bankár nép" szembeállításában — ekkor még — hangsúlyosan az előbbit érzi magához közelebb. S aligha kell mondanunk, hogy amikor Széchenyitől elvitatja az áldozatokra való készséget, s a nemességnek való kedveskedéssel vádolja őt, akkor ugyancsak félreérti a Hitel és a Világ intencióit. Mindez azonban a levélnek csupán egyik - bár kétségkívül erőteljes - gondolatrétege. A rendi tudatelemek tőszomszédságában, azokkal összefonódva azonban másfajta, előremutató politikai koncepciómozzanatokat is találunk. így már a levél elején megjelenik az a gondolat, amely a hazai közoktatásügyet újjáformáló kultúrpolitikusnak majdan vezérelve lesz: „Neveljünk polgárokat. " Ennek az ideának összefüggései és következményei választják őt el később leginkább Széchenyi felfogásától: Eötvös bárminemű reformot csak az emberek széles körű bevonásával, a jogaikra és kötelességeikre való felkészítés alapján tud majd elképzelni. Dessewffytől pedig e helyt az különíti el, hogy amikor a nemesi alkotmány hatálytalanná válásának s vele a nemzet esetleges széthullásának lehetőségét felveti, egyszersmind hozzáteszi - voltaképp önmagának mondva ellent — : „mintegy új teremtésre van szükségünk". Szalay László eszméinek hatékony sugárzását jelzi ez a program villanás. A levél címzettje aligha örült e kívánalomnak. Az eszmélkedés újfajta tendenciáját mutatja továbbá - bár ebben nyilván része van Eötvös emberségének, részvétének is -, hogy engesztelődésre és egyesülésre szólítja fel a megbántott Dessewffyt, hogy nem ellentétezni, hanem társítani igyekszik a kétféle politikai törekvést. S leginkább a tett-