Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Az Eötvös-levél — metszet egy átalakuló tudatról

nem dolgozik senki, mint én most - írja büszkén barátjának. — ...Az egész éjszakán által három óráig reggel írtam, most alig mozdulhatok." Keresi a szerepet, a feladatot, hogy a választott nemzet szolgálatában jegyezzék majd fel a nevét. Ez a fiatalember még mentes a később olyannyira kínzó kételyektől, dezillúziótól, az eszmények és a valóság közt látható ellentmondások még nem váltottak ki belőle önkínzó felismeréseket. Ha a külvilág időnként elszomorítja, nagyra törő tervei mellett ábrándozásaival vigasztalódik. Az emóciók, a szelíden búsongó melankólia, az álomias-mámoros lebegés, a végtelenbe oldódó hangulatiság kedélyváltozatain ringatja el magát. Gyanútlan, naiv és kristályosan tiszta lélek, tele idealista nagyratöréssel, az erkölcsi magasrendűség hitével. Egy ilyen alkatnak bizonyára fájhatott olvasni a Dessewffyt ért hántásokról beszámoló sorokat. Az Eötvös-levél — metszet egy átalakuló tudatról Eötvös József itt közzétett levele mind az életmű, mind a reformkor kutatásának értékes dokumentuma. Még akkor is, ha egy diáksorból alig kinőtt, politikailag tapasztalatlan ifjú ember írta. Az író fiatal koráról ugyanis meglehetősen keveset tudunk, csekély forrásanyag áll rendelkezésünkre. Ez a levél pedig az első fennmaradt politikai tárgyú írása, s épp az egyetem befejezése utáni hónapoknak, a pályakezdés első időszakának fejleményeibe világít be. Más jellegű, mint az ekkortájt írott többi episztola: azok lírai túlfűtöttsége, áradó, vallomásos személyessége itt kevésbé van jelen, helyette inkább tárgyszerű ítéleteket, az adott valóságot elemző állásfoglalásokat találunk. A fiatal Eötvös politikai gondolkodá-