Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)
Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Egy pályakezdés nehézségei
vényszerűségeit, a történetírást, a filozófiát, „...benne tanultuk szeretni a komoly tudományt — szól erről Eötvös -, s általa ismertük meg az összeköttetést, melyben a tudomány azon törekvésekkel áll, melyek akkor ifjú szíveinket lelkesítek". A párizsi júliusi forradalom jelentőségét is ő tudatosította barátjában. A feljegyzések szerint a hírek hallatán igazi romantikus ifjak módjára csónakon átkeltek a Margitszigetre, itt Szalay francia lapokból felolvasta a forradalom híreit, majd pezsgőt bontva poharat ürítettek a nemzetek szabadságára. „Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy talán soha esemény ily mély és általános hatást Európában nem gyakorolt, mint ez" - állapítja meg Eötvös ugyancsak a Szalay-emlékbeszédben. „Mint kortársaira, így Szalayra a júliusi napoknak közvetlenül azon hatása volt, hogy magát az 1789-i nagy forradalom történetének tanulmányozására vetette" — olvashatjuk ugyanott. Martinkó András kutatásai nyomán azt is tudjuk, hogy Szalay az első volt az európai irodalomban, aki a júliusi forradalom szépirodalmi feldolgozására vállalkozott. Alphonse levelei (1832) című kisregényében Martinkó Szalay László ekkori világnézeti pályafordulatát ismeri fel: áthajlást a német idealista filozófiából a francia költészet és filozófia, ideológiailag pedig a polgári reformliberalizmus, a társadalmi cselekvés felé. Mindez erősen hatott Eötvös gondolkodására. Annál is inkább, mivel barátjánál az új eszmék hívása olyan erős volt, hogy hazai megvalósításuk érdekében hamarosan felhagyott az addig mindkettejük által legmagasabb értékszintre helyezett szépirodalom művelésével. Eötvös próbára tevő időszakot élt át akkor, amikor Dessewffy levele hozzá érkezett. Társadalmilag és irodalmilag egyaránt fordulópontot jelentő hónapokat. Az I83l-es esztendő hazai politikai forrongásai közelről érintették őt. Mindezt nagyrészt még az egyetemen figyelhette meg, amely - Barta István mutatott rá erre - központi helye volt a pesti reformszervezkedésnek. Emléke-