Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „...írtam egy költeményt..." (AZ EMBER TRAGÉDIÁJA műhelyében)

kezdett bele, amikor a szereplők száma már nem fért el az előre tervezett helyen. Az így tisztázati clőzéklapnak már nem használható feljegyzésre utólag, a munka befejezése után szúrta be a fejlécbe a záródátumot, és végezte cl a sorok szokásos színcnkénti összegezését, amit ezek kényszerű elhelyezése is bizonyít. Hasonló képet mutat a Mózes (1861) kézirata is. Autográf tisztázatán szintén megtaláljuk a felvonások, sőt a változások után ceruzával a sorok összegezését és a mű legvégén a végösszeget. Második, belső címlapja pedig - fotómellékletünkön is láthatóan - szinte párja kéziratlapunknak: rögzíti a munka kezdő- és záródátumát, tartalmazza a felvonásonkénti, javított sorösszegezést és a személyek listáját, amely a Mózes írása közben sem fért el az előre kiszámított helyen. . . Az 1850-60-as években tehát Madách a nagyobb terjedelmű és drámai formájú műveit ugyanazzal a módszerrel írta. Ennek lényege a munka menet közben történő ellenőrzése volt, s ettől Az ember tragédiája alkotási folyamatában sem tért cl. Kéziratlapunk jelentősége nemcsak abban áll, hogy rögzíti a megírás idejét, hanem abban is, hogy segítségével bepillanthatunk Madách műhelyébe, és tüzetes vizsgálatával olyan kérdésekre adhatunk választ, amelyekre sem az emlékezések sorozata, sem a drámai költemény fennmaradt kézirata önmagában nem képes.