Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „...írtam egy költeményt..." (AZ EMBER TRAGÉDIÁJA műhelyében)

dolatkörbcn élő és alkotó ember logikáját figyelembe véve könynyen érthető. Ide vonhatók a családtagoknak azok az emlékei is, amelyek utólag, a mű ismeretében tettek világossá hétköznapi mondatokat, gesztusokat. A költő akkor írta le - fia szerint - a falanszter-szín Csengetnek szavát szerzői utasításként, amikor ebédre hívta az ebédlő kisharangja. Ifjabb Balogh Károly emlékezett a Tragédia egy-egy, utóbb szállóigévé lett sorára („Az ebnek is eb legfőbb ideálja, / S megtisztel, hogyha társául fogad"; „Nem az idő halad: mi változunk."), amelyek akkor, ott, a sztregovai vacsoraasztalnál furcsán, idegenül csenghettek, lté Ninának egy ízben tréfásan megjegyezte: „No, Nina kisasszony, most írok ám valamit; ez furcsa lesz; Ádám frakkban fog szerepelni benne" - utalva a párizsi színben Danton öltözetére. De ugyanilyen természetességgel szökkent Madách tollára a forradalmi jelenet két hősének neve Szontaghnak küldött i860, február 23-i, tehát még a Tragédia munkálatai idején írott levelében: „Ezennel tehát mégegyszer sommállak, mint Danton Robcspierrct, hogy (nem három hó alatt mint amaz, de) egy hét alatt ez úton légy." A költő munkamcídszcréről először a nógrádi poéta barát, az ifjúkori irodalmi kísérletek példaképe, a Madáchnál két évvel idősebb Bérczy Károly (1821-1867) szólt 1866-ban Kisfaludy társasági cmlékbcszédébcn : „Erős hitem, hogy ő mindig irónnal vagy tollal kezében dolgozott. Egyetlen eszmét sem bízott az emlékezet táblájára, honnan az könnyen tova száll, hanem papírszeletekre, s ezt az illető csomagba tette." A megfogalmazás pontos. Bérczy, aki készült a hagyaték feldolgozására, illetve Madách műveinek első gyűjteményes kiadására, és ebben csak halála akadályozta meg, maga is azok közül való volt, akiket meglepett régóta ismert földijük, barátjuk váratlan irodalmi teljesítménye. Bérczy megállapításait Madách munkamódszeréről azóta a kutatók mindegyike idézte-megismételte. Madách céduláiba, feljegyzéseibe azonban sem a családnak, sem a baráti körnek nem volt módja bepillantani. A Bérczy említette papírszeletek ma is megvannak az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában. 51 lapot tesznek ki a