Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett..."

SZONTAGH PÁL ([862) fákból, gyermeteg beugratásokból állt. Sőtér István pontos megfigyelései alapján joggal látjuk az időből kizökkent mikszáthi különcök élő előképét a mindent megverselő, torzonborz Sréter Miklósban, a magányos könyvgyűjtő Szent-Iványi Bogomérban (akinek bibliotékájában irodalomkedvelő nógrádiak több nemzedéke tallózott), a technika és a tudomány újdonságai iránt rajongó Lutter Jánosban. (Gyulai Pál bizony a Felvidéken is gyűjthetett volna anyagot a korszakot kitűnően ábrázoló regényéhez, az Egy régi udvarház utolsó gazdájá-hoz.) Közülük kétségkívül kiemelkedett a leghűségesebb barát, Szontagh Pál, Horpács földesura, tanúja már Madách pesti egyc-