Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett..."

„SERVUS COLLEGA" - HENRICI ÁGOSTON (balról) És DIVALD GUSZTÁV, ALSÓSZTREGOVA EVANGÉLIKUS ÉS KATOLIKUS LELKIPÁSZTORA, MADÁCH BESZÉLGETŐTÁRSAI ÉS VITAPARTNEREI (a költő rajza) kát, olykor részt vett a gazdászat jeles napjainak eseményein, küszködött a bérlőkkel, harcolt a tagosításért, könyvtárába pedig megszerezte a kor egyik legismertebb szakmunkáját, Henry Stephenstől a Mezei gazdaság kötiyvé-t öt kötetben. Hagyatékában fennmaradt jegyzetei, instrukciói, vetésforgótérképei azonban azt mutatják, hogy a gazdálkodáshoz is úgy fogott hozzá, mint a forrásművek feldolgozásához vagy az irodalmi témák anyaggyűjtéséhez: az elméleti, humán műveltségű és érdeklődésű ember módszerével. A Sztregova környéki Madách-birtokokat adottságaik inkább a külterjes állattartásra, mint a gabonatermesztésre vagy a kertgazdálkodásra tették alkalmassá. A bevétel fő forrását a juhtenyésztés adta, az állomány kb. 5000 darabra rúgott. A fennmaradt vetésforgó-táblázatokon és -térképeken gabonával alig találkozunk, viszont a legeltetés és erdőgazdálkodás mellett kiemelt szerep jutott a burgonya, a kukorica és a takarmánynövények (lucerna, bükköny, lóhere) termesztésének. A gazdasági-anyagi gondok tömegével küszködő Madáchot alighanem meglephette, hogy 1857-ben Galgóczi Károly, a Fa-