Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett..."

A MADAciioK osi VÁRKASTÉLYA maradottsag nyomán támadt búskomorság lelki terhét a csaláALSÓSZTREGOVÁN, MAJTHÉNYI ANNA LAKHELYE 1855-IG (Szercmy Alajos rajza) don kívül (férfi látogató fogadása Cscsztvén, álruhás mulatozás, megyebálon való megjelenés, férj és családtag nélkül idegen férfi karján) igyekezett ellensúlyozni, súlyosan sértve ezzel az udvarházi életmód írott és íratlan szokásait. Azét az életformáét, amelynek gazdasági és politikai hanyatlásával egyidőben, ellenhatásként, külsőségei egyre szigorúbban megőrzendő értékké váltak a birtokán élő magyar nemesség számára. A válás, bármennyire is megrázta Madáchot (lásd például Léickerő című versét!), szükségszerű és elkerülhetetlen volt. Hatása, reflexiói nyomon követhetők Madách sztregovai életében, 1854—55-rc datálható válságában és a válságból kivezető művek érzelem- és gondolatvilágában. Fráter Erzsébet távozása után Alsósztrcgova megfogyatkozott lakóinak mindennapos életét, tárgyi környezetüket részletcsen, kitűnően ismerjük, és éppen attól az időszaktól, 1854-től kezdődően, amikor az életrajzban - mint kronológiánk is szemlélteti - ritkulni kezdtek a látványos események. Kötetünkben lát—