Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett..."

dolkodásmódját (tanú rá Fogságomból című verssorozatának második darabja), de egy év után hazatérve, házasságát bomlófélben, gazdaságát pedig szétzilálva találta, hiszen javait zár alá vették, és leállították 1851 tavaszán benyújtott úrbéri kártalanítási kérelmének intézését is. Képzeletét felülmúlóan igazolódott tehát minden félelme, rossz sejtése és gyanúja, amellyel státusfogolyként börtönéjszakáin viaskodott, és amelyet verseiben ugyancsak megfogalmazott (Egy vetélytárshoz, Hozzá, mint nőhöz, Fogságomból I., III.). Mindehhez állandó fenyegetésül ott komorlott gyenge egészségi állapota, ki-kiújuló betegsége. Versei közül A megelégedés és a Kórágyon lélektani hitelességgel állítja elénk a gyenge szervezet és a vívódó, küzdő szellem ellentétét. Csesztvéhcz, az idill színhelyéhez ragaszkodnia többé nem volt miért: 1853-ban sor került az osztályegyezség tényleges végrehajtására, a legidősebb fiú Alsósztregovára költözésérc és mindarra, ami ezzel együtt járt. A nagyobb birtoktest kezelése mind több gondot jelentett, és elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb össze ne ütközzék Majthényi Anna és Fráter Erzsébet egybeférhctetlen kisvilága. „Dűl, dűl ŰZ ősi ház fejünk felett. . . " Madách Imre 1852-ig terjedő csesztvei idilljének meghatározó részese volt felesége, Fráter Erzsébet. 1848 és 1853 között három élő gyermekkel ajándékozta meg férjét. (Első fiuk, legifjabb Imre 1846-ban, néhány órával születése után meghalt.) A magát romantikusnak jellemző, elmélyedésre hajlamos, rendkívül művelt fiatal költő és az életvidám, nyugtalanabb természetű, felületes ismeretekkel rendelkező, anya nélkül felnőtt leány házassága Madách letartóztatásáig, hét éven át a szokásos családi örömök és gondok körén belül maradhatott, ahogy egy lírai dokumentum, a Borúra derű című vers tanúskodik róla. Unokái születése alkalmából Majthényi Anna is átlátogatott