Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY MADÁCH-KÉZIRATLAP ÚTJA

tévesztették a drámai költemény Madách által Arany Jánosnak átadott, az első kiadás alapjául szolgáló s a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában található teljes kézirata címlapjával. Ezt a tévedést ezután könnyen kiküszöbölhetővé teszi, hogy a kötetünk mellékleteként hasonmásban megjelenő kéziratlapot bárki összevetheti a Tragédia 1973 óta fakszimilében is hozzáférhető kéziratának címlapjával. Jóllehet élete főművét Madách csupán egyetlen példányban vetette papírra, i860, március 26-án a Tragédiá-nak mégsem az a változata feküdt a sztrcgovai dolgozószoba, az „oroszlánbarlang" íróasztalán, amely utóbb - a költő saját kezű javításaival - Arany János kezébe került, hanem a műnek még a későbbi javítások nélküli leirata. Kéziratlapunk erre a javítatlan verzióra vonatkozik. Bizonyság erre többek között, hogy verssorainak kéziratlapunkon látható színenkénti összegezését úgy kaphatjuk meg, ha az utólag beszúrt sorokat (és természetesen a szerzői utasításokat) nem számoljuk. (Ennek megfelelően például a X. színből választott képmellékleten a sorok száma 3 3. A három sor toldás éppoly jól megkülönböztethető, mint Arany két stiláris módosításra vonatkozó javaslata.) A sorok végösszege, azaz a kézirat terjedelme - miként lapunkon Madách összeadása nyomán látható - valóban 4080 sor. Tolnai (és az ő nyomán Halász) azonban a VII., konstantinápolyi szín sorösszegét tévesen 487-nek olvasta a tényleges 487 helyett. Az utóbbit meg is kapjuk, ha a szín terjedelméből (510 sor) levonjuk azt a 23-at, amelyet Madách zsoltárokból emelt át a barátok és a máglyára induló eretnekek kórusába. Hasonló olvasati hibát követtek el a Tragédia kidolgozásának kezdő dátumában. Ez helyesen 1859. február 17. „Már több esztendőénél, hogy készen van. [.. . ] Végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátunknak fel olvasám s ő sürgetet, adnám Aranynak bírálat végett" - írta Madách 1861. november 2-i levelében a Tragédia fölött örvendező Nagy Ivánnak. Szontagh, a mű első bírálója, bizonyos módosításokat is javasolt Madáchnak, aki ennek nyomán saját kezűleg több helyen javított kéziratán. A Madách-irodalom hagyományosan ilyennek