Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

FÜGGELÉK - Jegyzőkönyv a végrendelet hitelességének megállapításáról

JEGYZŐKÖNYV A VÉGRENDELET HITELESSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL JEGYZŐKÖNYV. Felvétetett 1972. január hó 8. napján Kölcsey Ferenc - özv. Miskolczy Józsefné, Bakonszeg Kossuth u. 3. sz. alatti lakos által bemutatott - végrendelete hitelességének megállapítása tárgyában. Jelen vannak: dr. Barta János tanszékvezető egyetemi tanár, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagja, dr. Bán Imre tanszék­csoportvezető egyetemi tanár, a tudományok doktora, dr. Dankó Imre megyei múzeumigazgató, kandidátus, dr. Julow Viktor egyete­mi docens, kandidátus, Másíts László múzeumi tudományos munka­társ, Módy György múzeumi tudományos főmunkatárs, Szőllősy Gyula, a Hajdú-Bihar megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának ve­zetője és Uray György, a Kölcsey család leszármazottja. A Bizottság özv. Miskolczy Józsefné előadása alapján megállapítja, hogy a bemutatott okiratot a Kölcsey-rokonságba tartozó Miskolczy család házi levéltárában őrizte Mezőtelegden, utóbb pedig Miskolczy József hagyatékából került elő Bakonszegen. Jelenleg is megvan az a pallium, mellyel a végrendeletet egy csomóba fogták össze több, a Kölcsey-utódok örökösödési perére vonatkozó irattal. Az okirat megvizsgálása alapján a Bizottság a lent sorolt indokok alapján kétségtelennek tartja, hogy a végrendelet eredeti és Kölcsey Ferenc keze írásával készült, kivéve a hitelesítő záradékot. I. Mind a borítékon, mind a végrendeleten gondosan elhelyezett, épen maradt, kétségtelen hitelességű pecsétek vannak. A hitelesség külön bizonyítéka, hogy magán a végrendeleten tizen­három ágú koronás, bővített családi címert feltüntető pecsét van, a borítékon pedig egy később készített kisebb Kölcsey-címeres pecsét. Uray György előadja és tanúsítja, hogy a Kölcsey családban a leg­utóbbi időkig szokás volt e kétféle címeres pecsét használata. Ez olyan különleges családi szokásra utal, melyről - amennyiben az okirat ha­misítvány volna - a hamisító aligha tudhatott. Az a tény, hogy a végrendelet és borítékja ilyen eredeti kettős pe­csételéssel van ellátva, valamint az, hogy az összes tanúk pecsétjei is eredetiek, teljesen kizárja, hogy az okirat korabeli másolat lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom