Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)
»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya
fenn? Megígértem édes Palim, hogy itt maradok, mindaddig, mig reám szükség leszen, de megvallom, hogy sem akkor, midőn az Ígéretet tevém, nem tudtam, sem most, midőn neked efelől tudósítást teszek, nem tudom: mi fog velem ezen ittmaradás által történni? Mit csinálok én itt? mit kell nekem itt csinálni? Az özvegynek atyja gazdag és nagybefolyású ember; ezt kértem, hogy szánakozzék leányán és unokáján, s nyújtson nekik segédet. Eleget fog-e tenni az atyai szent kötelességnek, még nem tudom. Bár megtenné, amit tennie kell, ezáltal talán én is világosabb kinézést nyernék a jövendőbe, mely most előttem homálylyal van borítva." Nem kaptak segítséget Szuhányi Jánostól, a ,,kőszívű" apától, jóllehet a gőgös alispán ezt a leányát szerette a legjobban. Szemere Pált erről így értesíti 1827. november i-én: „Nekünk igen sok házi terheink vágynak, s többszöri sürgetéseimre az öreg Szuhányi még most is hallgat; ő, akinek ezen történetek közt hallgatni annyival inkább nem kellene, mert gyermekeinek anyai jussokat kezei közt tartja, anélkül, hogy gyermekeit magánál tartaná. Ha ez az érzéketlen ember a maga gyermekétől nemcsak a maga segédét megtagadja, hanem az anyai, őtet magát semmi jusson nem illető kapitálisokat valóságos rablói lélekkel továbbra is magánál tartóztatja; akkor nem látok semmi más menedéket, hanem hogy jószágainkat adjuk exekúció alá; s ez édes barátom, bennünket semmivé fog tenni. Kínos kinézés. . . most az Ádám famíliáját lehetetlen nem magaménak mondani s minden szenvedés ez oldalról tódul reám." .. .Özvegyétől 's Árvájától. .. sem különöztem meg; - Kölcseynek öccse halála utáni helyzetét még világosabban mutatja 1827. augusztus 6-án Szemerének írt levele: „Ádámot, a testvéröcsémet eltemettük, és én kimondhatatlanul szenvedek. Sorsom az övével nemcsak szeretet által vala öszvekötve, hanem az által is, mert jövendőm egész intézetét az ő élete környülállásain építettem. . . Életem következő fekvése homályban áll előttem s ezen homály, s ez