Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya

POZSONY. AZ ALSÓTÁBLA ÜLÉSTERME AZ 1832-1836. ÉVI REFORMORSZÁGGYŰLÉS IDEJÉN. Groitsch, A. J. rézmetszete, 1837 már azt írja Bártfaynak: „Egészségem jó. .." Nagyon érdekes, amit 1834. január 27-én Kende Zsigmondnak nyilatkozott: „Egészségem jó, csak hogy a haza atyjai közt ülni meguntam. Az atyai gond nagyon súlyos ; kivált minthogy mi nemcsak gondban, de fülsiketítő lármában s konferenciákon fejbóditó füstben is ülünk." Ráadásul azt a hírt kapja hazulról, hogy sógornőjét, özv. Kölcsey Adámné Szuhányi Jozefint (Pepit) első fokú unokatestvérei közül Kölcsey János és Mihály állandó pörlekedéssel zaklatják, s a „közbirtokos atyafiaktól (is) háborgattatik." így hát hazamegy Csekére. Március 22-én már otthonról számol be Szemerének: „Nyolc vagy kilenc napja, hogy honn vagyok. Betegen érkeztem meg, s alig-alig javulok, s csak harmadnap óta. Ügyesbajos dolgaim elintézésére a jövő hét van szánva." Ebben a levélben az a fontos nyilatkozata is olvasható, mely végrendelete elkészítését is megmagyarázza: „Bár engedne az ég még holtom előtt csak egypár évet, melyben bajaimnak végét érve, nyugalmasan élhetnék. De nekem az én szegény öcsém annyi bajt hagya örökségül, hogy attól nehezen fogok valaha megszabadulni." 1834.