Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Írta Julow Viktor

ségében esendő, végtelenül szenvedő ember volt. Ilyen adottságokkal merte, bírta vállalni - a korai tragikus összeroppanást is vállalva ezzel - egy történelemfordító, hősies kor nagypolitikusának szerepét, akinek közéleti művére Kossuth is épített. A testamentom most újra közelünkbe hozza Kölcsey lényét, szellemét. Szatmárcsekei birtokáról végrendelkezik, arról a „poétái hely"-ről (másutt nevezi így, az okmány nem tűrné el ezt az ellágyulást), ahol „Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr, mely itt amabba szakad,.. ." Pontosan ott, ahonnét később Petőfi szemléli a tájat A Tisza című költeményében. ,,.. . láthatárinkat a máramarosi hóbércek határozzák" az imént idézett, Csekén kelt Kölcsey-levélben, csakúgy, mint ahogyan az ifjabb költő versében: „Legmesszebbről rám merengve néztek / Ködön át a mármarosi bércek". Könnyen lehet, hogy éppen az idézett Kölcsey-levél ihlette Petőfit, nemcsak az elébe táruló látvány, hiszen azt a levelet akkor már nyomtatásban olvashatta. Kölcsey nagysága iránti rajongása egyébként is jól ismert: A KÖLTŐ UDVARHÁZA, A PIHENŐHELYÜL SZOLGÁLÓ ELŐCSARNOKKAL. Házát - ahol 1815-től haláláig lakott - 1889-ben lebontották. Varsányi István rajza, 1859