Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)
Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex
Zrínyi dédapját dicsőítő saját kezű latin epigrammája Jacobus Schrenkius a Notzing ióoi-ben megjelent könyvében (Zágráb) Amikor megkértem Weöres Sándort, hogy fordítsa le Zrínyi cpigrammáját, szempillantás alatt az átnyújtott xeroxmásolat margójára írta a magyar megoldást neti munkája xxn. könyvének ahhoz az elbeszéléséhez fűzte a költő, amelyben egy Karalicocius (Koralikos, Koralikócs) nevű vitéz török és Bánffi Bálint párviadaláról van szó. Koralikócs Mezopotámiában hallotta Thúry György tündöklő hírét („Celeberrima Georgii Thurii fáma"), eljött bajt vívni véle, de csak Bánffi Bálinttal akadt össze, és halálos sebet kapott. A „tréfa megteljesedése" közelebbről arra vonatkozik, hogy amikor ez a kótyagos Koralikócs - Istvánffyval szólva meghallotta, „hogy Miksa Pozsonyban koronázása alkalmával kardját a világ négy tája felé villogtatta, mákonytól kábultan homlokát beköté, s ha kérdezték, miért cselekszi azt, válaszolá: hogy őt az új király megsebzé; elősejtelme nem volt hiú, mint a következés igazolá, mert az új király egy lovas hadnagya őt két év múlva megölé, így büntetvén esztelen szavait". 4. Zrínyi latin disztichonját Kende Zsigmond már 1893-ban németre fordította, magyarul azonban ez is most szólal meg először Weöres Sándor szavaival. Zrínyi dédapja arcképe mellé írta oda büszkén a két latin sort, amikor Jacobus Schrenkius a Notzing i6oi-ben megjelent metszetgyűjtöményében lapozgatott. „Egyetlen és igaz képe a legnagyobb vitézségnek: / Élj, amíg élhetsz, de meghalni se félj" - fordíthatjuk prózára, de a leghűbb átültetés is nehezen adja vissza az imago kettős értelmét: egyrészt képet, ábrázolást jelent - olyat, amin a költő éppen jártatta szemét -, másrészt példaképet, ismertető jegyet. (Kende ezzel a túlpontosított német fordítással kísérletezett:
