Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex

„Nem irom pennával, j Fekete tintával..." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi ,,Syrena"-kódex A régebbi magyar századok irodalmának kutatói lépten-nyomon tapasztalják, mily nehézségekbe ütközik, aki szeretné megállapítani egy irodalmi mű pontos szövegét. A szerző szándékaihoz feltehetően legközelebb álló változatot többnyire csak sokoldalú, vesződséges összevetés, mérlegelés eredményeként lehet rekonstruálni. így van ez a legnagyobbak: Balassi Bálint (i554-1594) és Zrínyi Miklós (16201664) esetében is. Balassi versei közül saját keze írásával mindössze epigrammáinak cgylapnyi szövege maradt ránk; a költői életművet megőrző úgynevezett Balassi-kódex kései másolat abból az időből, amikor már Zrínyi is forgatta a kardot és a tollat. Nyomtatásban csak istenes Balassi-versek jelentek meg a xvn. század harmincas éveitől kezdve; a szerelem legnagyobb xvi. századi magyar költőjét valójában 1874-től ismerjük, amikor is a zólyomradványi könyvtárból előkerült a Balassi-kódex. Ezt követően az elmúlt jó évszázad alatt a Balassi-filológia szinte külön tudományszakká vált : a kódex és a később felbukkant másolatok magyarázatával kiváló tudósok sora foglalkozott. Zrínyi esetében némileg hasonló a helyzet: az ő versei (lírai költeményei és eposza) megjelentek ugyan nyomtatásban [Adriai tengernek Syrenaia, Bécs, 1651), eredeti Zrínyi-verskézirat azonban csupán kétlapnyi áll rendelkezésünkre. És nemcsak a Zrínyi kezétől származó őskéziratok enyésztek el, de nem ismerjük a bécsi kiadás alapjául szolgáló nyomdai kéziratot sem. Fennmaradt viszont a zágrábi kézirat néven ismert Syrena-kódcx, amely közvetlenül a bécsi kiadás előtt készült másolat a költő verseiről. A Zrínyi-kódexet a Balassi-kódexszel majdnem egyszerre, 1880-ban fedezték fel, a véle foglalkozó irodalom azonban jóval csekélyebb, mint a Balassi-szövegekkel kapcsolatos. Jóllehet a Zrínyi-filológia alapkérdése sokkal egyszerűbb, mint a Balassi-textológiáé (s durván úgy határozható meg : mi a viszony a zágrábi kézirat és a bécsi kiadás szövegközlése között), felvet azért néhány olyan fontos kérdést, amire sem Négyesy László, a századelő legkiválóbb Zrínyi-filológusa nem válaszolt, sem pedig a nyomába lépő kutatók nem adtak megnyugtató választ. Hadd említsem bizonyságul az Elégia és az alkalmi versek példáját.