Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Az ódától az elégiáig

és közösségi költő vált. Kortársai közül Király György, a kitűnő filológus és irodalomtörténész érzett rá legpontosabban c változás lényegére: ,,A túlságosan egyéni eldiffcrcnciálódás és a dctailművészkedés zátonyai itt nem fenyegetnek többé, duzzadó vitorlákkal halad a nagy emberi és kozmikus érzelmek szelében, a régi, kicsinyes egyéni bánatok helyett az egész emberiség szenvedései jajonganak." Tóth Árpádnak ebben az alkotói periódusában kezdődik el az az érési folyamat, melynek során ,,az árnyból szőtt lélek" eljut a „roppant, jeges űr"-ön át utolsó kötete, a Leiektől lélekig nagy, univerzális költészetéhez. Az árnyból szőtt lélek - a maga tárgyias és epikus vonásaival - azok közé a nagy, szintézist teremtő versek közé tartozik, amelyek - mint Vas István tanulmányában megfogalmazta - „átvezetnek a Lomha gályán dekadensebb, artisztikusabb összhangjától a Lélektől lélekig mélyebb, emberibb megnyugvásáig".