Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Az ódától az elégiáig

Három lap Tóth Árpád svedléri noteszéből visszatér kedvenc és jellemző műfajához, mely azonban a közös szenvedésektől, csalódásoktól, szomorúságtól elmélyül és gazdagodik. Azért is fontos ez a vers, mert belőle Tóth Árpád legjellemzőbb és a Tanácsköztársaság bukását követő korszakának arcvonásait, művészi jegyeit is magán viselő önportréja bontakozik ki. Érdekes összevetni ezzel az arcképpel azokat, melyeket kortársai és barátai emlékezete őrzött meg a költőről ebből az időből. Babits Mihály a kor és az élet zűrzavaraitól meg nem érintett, a játékba, az öncélú alkotásba elmerülő, kicsit fölényes szemlélődőt örökítette meg: ,,Ncm küzdő, hanem magányos,játékos, szemlélődő élet volt ez. Egy kicsit nagy, szent diák, aki élte; aki előtt még látvány és játék a világ. Aki botanizál, sakkozik, matematizál és szavakkal lapdáz; egy kicsit kívül az életen, és fölényesebb, mint az élők és öregek." Nagy Zoltán a háborús idők menekülő, vigaszt kereső költőjét: „Mindjobban elmerül a költészet világában, főképp angol verseket olvas, és amikor lehet, a költői alkotás delíriumában keres menedéket a világ bántó szomorúságai elől. .. a Centrál-kávéházbeli Nyugat-asztal helyettesíti most a régi New York karzatát. . . Néha félrevonul Mikes Lajossal egy sakkjátszmára, a tiltott szivarral a szájában, ez egyik legkedvesebb szórakozása." Füst Milán