Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Az új isten

mindazt, ami egész lényétől oly távol állt" - jellemzi találóan a lírájában bekövetkező változást Babits Mihály. Az első világháború vége és a húszas évek eleje jellegzetes európai eszmeáramlata a krisztianizmus. Krisztus éppúgy volt a kommunista forradalmár, forradalmiság jelképe (Tóth Árpád ennek analógiájára jeleníti meg a kommunizmust mint allegorikus alakot, „Vörös Istcn"-t), mint az erkölcsi megújhodást, testvéries szeretetet hozó „új Ember"-é. A messianizmus egyik alapgondolata, hogy a háború okozta szenvedésekből egy világforradalomnak kell kihajtania, amely megtisztítja, „megváltja" és átformálja a bűnnel fertőzött, vértől szennyezett világot. Ez Moszkvából indult hódító útjára 1917-ben, s Tóth Árpád Az új isten tanúsága szerint úgy hiszi, teljes győzelméhez a magyarság háborús véráldozata, szenvedése és belőle kivirágzó forradalma is hozzájárulás. Levélben megfogalmazott vallomásai azt bizonyítják, hogy Az új isten nem véletlen költészetében, hanem az új mondanivalókkal való tudatos művészi vívódás eredménye. így érezte Németh László is, aki r928-as Tóth Árpád-tanulmányában éppen az 1919 tavaszán született versekben - a Március-va. és valószínűleg Az új isten-rc is gondolva fedezte fel a túlérettségre következő szeszes erjedés jeleit. Tóth Árpád, a kritikus érzékelte azt, hogy a világháború és a forradalmak időszakában a magyar irodalomban, költészetben új fejlődési szakasz következett be. De az ő lírája - noha az avantgardizmus művészi vívmányai, kollektivizmusa, aktivista világszemlélete hatottak rá, ennek jele például a rímtelen forma és a zaklatott, felkiáltásokkal szabdalt szintaxis a Március-hun és Az új isten-hen - szervesen következik az előzményekből. Nem a régi formákat, hagyományokat gyökeresen elvető, erőszakosan leromboló költő, hanem azokat megszüntetve megőrző, megújító művész. Művészi elveit 1919 tavaszán barátja, Szegedi (Schenk) István Gyöngyvirág című verseskötetéről szólva fogalmazta meg: „Az a lírai korszak, a Nyugat generáció ifjú költőinek lustruma,melybe. . . versfüzetc is harmonikusan illeszkedik, immár alighanem végéhez érkezett el. Új idők »titanjai« új lírai lehetőségek ostromát kezdték cl, a jövő. . . azokra mosolyog, akik kegyet-