Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Az új isten

AZ ÚJ ISTEN Tóth Árpád 1918 novemberében kibontakozó és 1919. március 21-től növekvő politikai aktivitásával párhuzamos annak az alkotói, művészi válságérzésének az oldódása, amely 1918. október közepétől rövid szünettel tulajdonképpen a Tanácsköztársaság kikiáltásáig tart, és amelyről Nagy Zoltánnak október 18-án és február 10-én írott, már idézett levelei vallanak. A világháború okozta értékválság, a XIX. századi polgári fejlődés eredményeként kialakult értékrendszer összeomlása, és a polgári radikalizmus egységes emberiség és kultúra lehetőségéről táplált „világpolgári" reménycinek szertcfoszlása 1916-1917től az addig l'art pour l'art-hivő, az egyéniséget előtérbe helyező Tóth Árpád költészetében is „az individualizmus csődjének" felismerését eredményezték. Lírája egyre közösségibbé és ugyanakkor általánosabb és időtlenebb érvényűvé vált. Ez persze nem jelentette azt, hogy egyenesen a szocializmust kívánta volna, noha ez időben már azt is világosan látta, hogy az „embertestvérck" két nagy csoportra oszlanak: ,,kalózok"-ra és „könnyes árvák"-ra (Elégia egy rekettyebokorhoz), és rokonszenve az utóbbiaké. A nemzet és a világ jobb jövőjét egy önzetlenebb, testvéribb érzésű emberiségtől várja, és a Szépséget, az Igazságot és Jóságot képviselő „új Ember" megváltó eljöveteléről ábrándozik (Egy régi ház előtt). A költészetében bekövetkező változásokban és ebben a vágyában már a régi, a polgári művészettel szemben az új, az avantgárdé, expresszionista költészet hatása is mutatkozik. A közeledő béke, az őszirózsás forradalom, majd a polgári demokrácia zűrzavaros, felemelő és ellentmondásos időszakában az új élményeknek megfelelő művészeti megoldás problémájával vívódik. Ahogy eszmei, úgy művészi válsága feloldásához is a Tanácsköztársaság létrejötte, a prolctárforradalom pátosza segítette hozzá. Erről tanúskodnak az új tartalmakat megújult formában kifejező lelkesült ódái: a „forradalmak évadját" üdvözlő, a földkerekség forradalmi vágyát megszólaltató Március, és Az új isten, mely „a véres földnek véréből" megszülető „Vörös Istcn"-t és a proletariátus győzelmét ünnepli. „Tudta, ho gy az új évek jelszavai aktív és az élet küzdelmeibe bekapcsolódó lírát követelnek, s különös cllcnmondással, mely költői karakteréből önként következik, ő tisztelte az Eletet, a küzdelmet, az aktivitást,