Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK

szöveget lemásolta, mielőtt az még olvashatatlanná vált volna." A harmincas évek közepéig Alfréd rendszercsen látogatta Csehszlovákiában anyját és húgáékat. . . Aztán hirtelen megszűntek a látogatásai, sőt levelei is elmaradtak. Semmit sem hallottak róla többé. Schöntag Erzsike, a doktorék legfiatalabb gyermeke, Anyám unokabátyjához, Kovács Józsefhez ment feleségül, s vele költözött Késmárkra. Az ő otthonuk lett kis- és nagylánykorom számára a vakációk ugyanoly boldog paradicsoma, amilyen Svedlér volt a szüleimnek. Ráadásul fényűző változatban, hiszen Jóska bátyám, Kezmarok (Késmárk) városi építészfőmérnöke, a Bauhaus irányzat mestere, csodásan modernül tervezte és rendezte be házukat. Engem nemcsak mint szegény és félárva rokon lánykát kényeztettek, hanem főleg mint szeretett barátjuk gyermekét. Még a takarékos doktor néni, aki egyébként rosszallóan nézte a sok „ingyenes" vendégfogadást, sem bánta, hogy Erzsike ínyencfalatokkal hizlal, drága ruhákba öltöztet, köt-horgol rám egész nyáron, sőt az iskolacipőt is megveszi nekem. A híres ,,

nicht erlaubt" helyett is csak az „auf die Luft!" harsant rám a régi, svedléri crélyével, hogy minél többet erősítsem tüdőmet a szabadban. Kertészkedtem is Erzsikével örömest a veteményesben s a dísznövények körül, futkostam a hegyekben, s a távolabbi helységek, városok telkein, Jóska bácsi építkezésein, ahová autóskirándulásképpen magával vitt. A természet élvezésével együtt ízeledhettem rá az építőművészet és kivitelezése szépségeire is. Kovács József munkáinak nyugateurópai szaktekintélyek is csodájára jártak Szlovákiába. Ma már talán csak én tudom néhány házról, középületről, hogy az ő műve. A Ruzbach-fürdői különleges étterem-kultúrpalota kombináton, melynek építésénél szintén jelen voltam, ugyancsak hiába keresem a nevét. A látképes levelezőlapok büszkélkednek bár „A fehér épület"-tel, alkotója jeltelenül merült feledésbe. Aminthogy jeltelen a sírja is, akárcsak feleségéé. A fasiszták hurcolták és pusztították el mindkettőjüket, azt sem tudni, hol. Mutassa meg őket és hozzátartozóikat legalább a Tóth Árpád Svedlérét felidéző emlékezés. Svedlér, mindenkor frissítő oázis a Tóth Árpád oly sokfélén sivatagos életében - tájékát s köveit nézegetve az olvasói s a családi meghatódás bennem talán sohasem színezte át egymást ennyire, mint itt.