Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)
Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK
Sok este halk szivarnál sárga bábut Kockás mezon kedvvel léptettem én, A Malomárok kinn már jég alá Initt S a kandallón vén tölgy dalolt kemény Erdei dalt s izzott moszatszakálla, Távol harmonikák hittak rivón S a fenyvesek fölé ragyogva szállá Aranyszárnyán a roppant Orion. Éjfél felé a jó falusi doktor Öreg kezét megráztam ; új szivar; Mentem s mint úti csöndes fák a hótól, Lelkem versek terhétől lett bizarr, S hazasiettem, írni, írni, írni, Hiába csalt a csíkos ditnnaágy, S kacagtam, ha lágy rímbe tudtam sírni Tündér fájdalmad, édes, ifjú vágy! Hol volt az a Malomárok? Ki volt a jó falusi doktor? Tóth Árpád mívesen éterikus költészete annyi „röghöz kötött" helyszínt és alakot örökít meg, mint egy életrajzi napló. Lelke minél bizarrabb lett a versek terhétől, annál aprólékosabb valóság-megfigyelésekkel közvetítette a megszokott valóságnál különösebbet, magasabb rendűt. Fontosak-e a megénekelt helyekről és személyekről bővebben és adatszerűbben tájékoztató felvilágosítások? Többet nem mondhatnak, mint a versek, mégis figyelemre méltók a költő sorsára vagy csak ihletére ható tényezők megismerése szempontjából. Továbbá, melegebben szólva: megérdemlik, hogy az irodalmi halhatatlanságból maguk is egy csöpp név szerinti elevenségben részesüljenek. Például s különösen Svcdlér, ahol ,,a Malomárok jég alá bútt", s ,,a jó falusi doktor"-ral folytak a sakkjátszmák. Édesanyám, Tóth Árpádné, így emlékezett meg Svcdlérről egy rádiós hangfelvétel számára 1958-ban:
