Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat keletkezése

mondja a világnak. Szobám falain át is látom már, hogy a fekete-fehér billentyűk, a hegedű megfeszített húrjai ragyognak az ünnepi csillárok fényében. És a hangok. Alig hallhatóan közelednek valami távoli, ismeretlen tájról, áttörve egy koponya csontjait, vagy felszállva egy lélek mélyéről. Mintha tévelyegnének, tapogatózva, vakon tájékozódnak. Elmaradnak egymástól és összetorlódnak. Nem juhászkodtiak meg, és ellentmondók. Nemcsak suhogó szárnyaik, acélkörmeik is vannak. Kiforgatnak saját bőrömből, majd a nagy azonosulás következik. Minden zeng már, emelkedik és szétterjed. Egyszerre vagyok részese a pokol ostromának és az Úrfelmutatás pillanatainak. Védekezni szeretnék, de megadom magam, íme a zene, a világűr és az én csillagom.