Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat keletkezése

Kassák az 1960-as években három alkalommal is idézte a vers szövegét: az Agatha Fassett könyvének megjelenésére írott emlékezésében, a magyar rádió 1963-ban sugárzott Magyar írók Bartók Béláról című műsorában és a magnetofonszalagra mondott interjúban. A rádiószereplésre készülve rövid vallomásban újra papírra vetette, amit Bartók-élményéből a legfontosabbnak tartott: „Sose voltam jó társaságbeli partner. Szerettem vitatkozni, de nem tudtam csevegni. Tevékeny és sok mindenre kíváncsi életemben három olyan emberrel hozott össze a sors, akik később barátaim és mintaképeim lettek. Szabó Ervin, Osvát Ernő és Bartók Béla. Ezeket a kiváló szellemeket nemcsak tudományos képzettségükért és alkotó képességükért becsültem nagyra, hanem etikai magatartásukért is. Bartók zenéjével a tízes évek elején ismerkedtem meg, »esikorgo, vonító, vérig bosszanto« vonósnégyesei bátorságra serkentettek és a konvenciók ellen lázítottak. 1917-ben arra kért, hogy »Banyaszok a hajnalban« című versemből írjak számára operaszöveget. Hosszan tartó műfaji vitába keveredtünk s végül a kért szöveget nem írtam meg. De érveink az opera mellett és ellen nem teremtettek köztünk feszültséget. Barátságunk egymást megbecsülő és tartózkodó volt. Róla szóló versem több mint negyed századdal ezelőtt íródott, és nyugtalan, gyötrődő, új zenei törvényeket alkotó szellemét kívántam térben és időben plasztikusan megjeleníteni. Első címe: »Bartok Béla«. Hálám és dicséretem kimondása ez a vers és egyben korunk nagy modern zeneszerzőjének első költői üdvözlése irodalmunkban." A költemény egyik képét, az „Urfelmutatás pillanatá"-t Kassák az 1964ben kiadott A tölgyfa levelei című kötete Bartók ihlette Zene című prózaversében újra szerepeltette. A Bartók művészete iránti tisztelet művészi kifejezésének lehetőségeit keresve szinte szükségszerűen jutott el az egyszer már fölhasznált képhez : Nézem az órámat. 0.10. A rádiószpíker bemondja: Bartók II. HegedűZongora Szonátája következik. Meghallgatom, mert nagyon szomorú vagyok, és szükségem van rá, hogy ugyanilyen szomorúságát valaki helyettem is elül