Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)
A kézirat keletkezése
I 953-Dan a társadalmi harmónia hamis képének szertefoszlása Bartók portréjának megrajzolására és saját, 1940-ben már közzétett versének idézésére késztette Kassákot. A vers képei közül ,,a tűz kialszik", ,,a szüzek eltűnnek", ,,a katonák meghalnak" s ezeken belül különösen az „eltűnnek" és a „meghalnak" ige, a „csörömpöl, sír és néha ugat" metaforasor a nehéz esztendők lassanként napvilágra kerülő tragikus eseményeire emlékeztette a kortársat, az egész költemény pedig - akár Illyés 1955-ben megjelent Bartók-verse - alkalmas lehetett arra, hogy „kimondja" és „föl is oldja" az átélt megpróbáltatások emlékét. A portré megrajzolása és a vers idézése ugyanakkor szolidaritásvállalás is volt. Kassák egy olyan korszakban vállalkozott Bartók testi mivoltának és szellemének fölelevenítésére, mikor a hivatalos kultúrpolitika a zeneszerző életművének java részét arisztokratikusnak, formalista jellegűnek, sőt dckadensnek minősítette, s nyilvános megszólaltatását nem tartotta kívánatosnak. A portré a művészi kifejező erőt, az ábrázolás elevenségét és mélységét tekintve nem vetekedhet a verssel. Alkotójának szándékát, állásfoglalását azonban érzékeltetni tudja. Leginkább kifejező részlete a szem. Kosztolányi 1925-ben Bartók szemét „látó agyvelőnek" nevezte, „mely kiugrik koponyánk legmesszebb levő hegyfokára, s az ismeretvágy kétségbeesésében két kukucskáló-lyukat tör magának, hogy a világba nézzen, lássa, mi van körötte". Gycrgyai Albert a következőket írta: „gyönyörű, sötét szemében volt valami az űzött őz, az elmélkedéséből felvert bölcs s az öntudatos alkotó szemrehányó, büszke és fájdalmas tekintetéből. [. . .] Mi izzott egyre ebben a felejthetetlen szempárban? Erre legjobban művei felelnek, amelyek külön-külön és együttesen valami állandó, olthatatlan szenvedést és szenvedélyt, valami gigászi harcot fejeznek ki, »az emberiség egész fájdalmát«, ahogy Goethe Faustja mondja, eleinte romantikus hévvel, később, talán a népdalok hatására, egyre tisztábban, egyszerűbben, már-már csillapítón és reménykeltőn - egy egész kornak, Bartók korának zenévé fokozott szenvedését, amelyben ő, Bartók, még csak futó pihenőket ismerhetett." Kassák Bartók szemét mindenekelőtt szigorúnak látja. Bartók-portréjáról erkölcsi szilárdságot tükröző arc néz ránk. Szigorúságot jelez a sima homlok és különösen a keskenyre zárt száj. A szenvedésre, a pokoljárás élményeire csak a homlokot és a halántékot övező hófehér haj utal.
