Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kassák Bartók-képe az 1930-as években

A MUNKA-KÖR ÖSSZEJÖVETELE I928 VÉGÉN. HÁTUL AZ OSZLOPTÓL JOBBRA A MÁSODIK: VAS ISTVÁN néhány fiatal íróban és művészben a Kassák szigorával, a Munka-kör fegyelmével való szembenállás érzését erősítette: ,,Es valamennyiünk érzelmei elfértek a népdalokban, akár kocsmában dugtuk össze a fejünket, a hangunkat szordinóra fogva, akár kieresztettük a műteremben. Az én kivételemmel az egész társaság szépen énekelt, tagjai is voltak a Munka-kör énekkarának. Ebben is Zelk és Korniss járt az élen, ők vezették a szólamot, igaz, Dezső egy kis romános kanyarítással, Zoltán meg némi kántoros lassítással, Vajda Lajos pedig, aki Jugoszláviából jött, hozzáadta a maga szerbesítését, de nem annyira, hogy rovására menjen a stílusnak, amely különben is ekkor volt kialakulóban. Mert ezeket a dalokat többnyire nem hazulról hozták, még azok sem, akik vidékről jöttek, hanem könyvből tanulták: Bartók és Kodály népdalgyűjtése most kezdett sugározni, túl a hivatásos híveken, s úgy lehet, ez volt az első társaság, amely énekelte. De hivatásos előadókhoz se nagyon igazodhattak a fiúk : Török Erzsi sehol se volt még, s addig csak Basilides Mária találta el a hangot, őt pedig nehéz lett volna utánozniok. A Munka-kör műsorán is szerepelt egy-kettő e dalok közül, de kissé mozgalmivá csiszolva és hozzáigazítva a többi, idegen eredetű számhoz. Kassák különben is - bár Bartókot fenntartás nélkül elismerte bizalmatlanul tekintett e kezdődő népdalkultuszra, mert a népiesség