Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

A Napraköszöntés a monumentális erő, az akadályokat nem ismerő energia költői megjelenítése és fölmagasztosítása. Voltaképpen azé az erőé tehát, amely a „robbanó korszakában" levő Bartók személyiségét és zenéjét jellemezte. Érdemes megemlíteni, hogy Berény Róbert az 1913-ban festett portrén a zeneszerző arcmását - mint Ujfalussy József találóan írja - „erős vörösek lángolásába" helyezve örökítette meg. A „vörös nap" a magyar aktivista irodalom és képzőművészet egyik legfontosabb jelképe volt. Megtalálható többek között Bortnyik Sándor két nevezetes alkotásán, az 1918-as Zászlóvivők-ön és az 1919-es Vörös nap-on. „Mindkettőn ott a nap - írja Vadas József-, mindkettőn emberek néznek föl rá, erőteljesen gesztikulálva. De az egyiken vörös csillag foglal helyet a napban, a másikon szinte csak a sugarakat érzékeljük; itt zászlóvivőket, ott csupán embereket látunk. A hasonlóságok alapján ezek a különbségek érzékeltetik az aktivisták - köztük Kassák - fölfogását: azt, hogy szemükben a vörös nap a vörös csillagos nap, az utca emberei pedig a zászlóvivők, akik tehát forradalmat csinálnak. Bortnyik szinte Kassák sorait illusztrálja; forradalmat köszöntő-éltető művei ezt a Kassákot, a Napraköszöntés költőjét értelmezik." Tegyük hozzá: Bortnyik két alkotása - és a Ma 1919. januári „1. agitációs számának" címlapján közölt Kommunista köztársaságot föliratú, emberalakos, napmotívumos linómetszete - Kassák Bartóknak ajánlott költeményét értelmezve a magyar aktivisták Bartók zenéjéről alkotott vélekedését is értelmezi. A költemény eredeti kézirata elkallódott. Kassák r965-ben a Tiszatáj című folyóirat kérésére újra leírta a költemény szövegét, s a főszerkesztőhöz, Iíia Mihályhoz küldött levelében megemlékezett a Ma Bartókszámának létrejöttéről: „1918-ban én is áldoztam Bartóknak egy különszámot Ma című lapomból. Akkor ő még messze volt a világra szóló hírnévtől, de már új zenét komponált, és én sejtettem nagyságát." Kassák nemcsak a Ma hasábjain biztosított fórumot Bartók műveinek, hanem a Ma-csoport rendezvényein is. A Ma első matinéján, melyre 1917. december 9-én került sor a Zeneakadémián, Hevesi Piroska, a fiatal zongoraművész-nemzedék egyik tehetséges tagja, az új zene lelkes híve, Bartók tanítványa a Vázlatok 4. és a Három burleszk 3. darabját adta elő. Egy esztendővel később, az T918. december 29-i szegedi Mtí-matinén a műsor zenei részében az Este a székelyeknél és a Medvetánc hangzott cl Bárányi János tolmácsolásában. Az 1919. május 31-cn Kaposvárott tartott Mű-esten a műsor zárószáma az Allegro barbaro volt, a művet Hevesi