Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

mert hidd el, nem hazudok, ha azt mondom, hogy én most billió testvérem nyelvén harangozok, akik a halak kopoltyúi, madarak szárnyai nélkül itt evickélnek a föld sokemeletnyi hegyei és völgyei között, s akikben a savanyít kenyéren kívül csak az tartja az életet, hogy naponta, legalább 12 órát ott virágzói a kókadt fejük fölött s hogy kisziirt csontjaikra visszapárnázod a napszámnyi izmot. Hatalmas üke az alázatos holdnak s a futkározó csillagoknak. A higany, a tűz s a rádium mind csak trónusod lépcsőin, kolduskodik. Az erő harsány gyökere vagy s melegebb vagy, mint a kínálkozó asszony. Hidd el, már kisiskolás korunkban is csak a Te végtelen szárnyaid alatt szerettük az örvénylő vizet, futottuk a métát a laposra feküdt mezőkön. Kiművelt, tekervényes eszünk most is a Te köntösödön virág. Sárga rózsák között Te vagy a kicsattant májusi Nászfa. Árva, poros falvak ülnek alattad s a zilált, emberevő metropoliszokból szolgáló, nagy gesztusokat nyiijtanak eléd a kőművesek. Hatalmas tőgy vagy Te az ég visszájára hajtott mellén. Itt lentről a gyönge matériák, akiknek hirtelen röhejre törik a szájuk lánghaborult fejüket földobják hozzád, mint a lobogó zászlót. Lobogózlak : vörös Nap ! ! ! Mert Te a végtelen öröm vagy s a bajok magasra tűzött lámpása is Te vagy. Ha íigy akarod átnevetsz az eső ólmos szomorúságán, leszorítod a kémények füstjét s tüzet szúrsz a fák selyemzöld hajába. Reggel az ég horizontjáról könyökölsz a szertelenbe s mint valami táncos, bálvány cifra legény elé a mezőkről vad pipacsot nevetnek föl a húsos, kévekötő lányok.