Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Én most adósságokat fizetek"

mímelő arccal intett kezével. - Megyek." (Vágó Márta: József Attila. Szépirodalmi, 1975. 309. 1.) Vágó Márta emlékezése időrendileg természetesen pontatlan. A „Költőnk és Korá"-x6\ József Attila nem beszélhetett múlt időben akkor, amikor a Hazám szoncttciklust szállította a nyomdába. Dc arról beszélhetett, hogy Hatvány Bertalannak is fog verset ajánlani. És ha ezzel a korrekcióval hitelesnek fogadjuk el Vágó Márta szavait, fény derül az ajánlás két fontos indítékára: a búcsú és az adósságtörlesztés gesztusára. Kései verseit a költő búcsúnak szánta, mielőtt elpusztítaná magát, mielőtt ,,az anyához, a nagy Űrhöz szállna" . . . Életében többször kísérelt meg öngyilkosságot, és bizonyos, hogy sokat foglalkoztatta őt ez a gondolat az utolsó időkben is. „En most adósságokat fizetek." „Még egypár adósságot fizetek" - hangoztatta Vágó Márta szerint. Szavai összecsengenek Hatvány Bertalan emlékezésével: „O érezte magát barátai adósának: ő, aki tiszta lelkét, gondolatainak kemény és egyenes sorát, verseinek szépségét adta nekünk: Azt hitte, adósa azoknak, akik szerették. Mi voltunk az adósai. Most már azok is maradunk. . ." (Szép Szó, 1938. 21. sz. 49-50. 1.) Az idézett mondatok a mecénás és a költő mindenkor kétértelmű, feszültségekkel terhes viszonyának agyonclemzctt problémakörét érintik. Olvastuk Dérynéi: „Verseit többé nem tekintette ellenszolgáltatásnak." Vagy egy másik Déry-idézctbcn : „Emlékszem egy vég nélküli éjszakai beszélgetésünkre - az idén tavasszal volt - hosszan kísérgettük egymást az utcán -: nem akar több verset írni, mondta, befejezi a költői pályáját s egy polgári állásért fog küzdeni foggalkörömmcl." (Szép Szó, 1938. 21. sz. 48. 1.) Csak egyetlen emlékezés, egyetlen adat ez a sok közül, amelyek mind tanúsítják, hogy mennyire nyomasztotta a költő érzékeny lelkiismeretét a gazdagoktól kapott alamizsna, amelyre élete végéig rászorult. Ezért akart bökverseket írni, akarta tehetségét aprópénzre váltani, ezért volt fontos számára a szerkesztői státus, ezért akart nyomdai tördeléssel foglalkozni, ezért jelentett volna rengeteget a számára, hogy nyilvános pénzbeli elismerésként megkapja a Baumgarten-díjat, ezért kellett barátainak levélben bizonygatniuk, hogy nem fölösleges, tudják használni, elegendő, ha ír. Ezért írta meg Curriculum vttae-jét állásért folyamodva, ezért beszélte le Hatvány Bertalant, hogy Jolán nővére pénzkérő levelére válaszoljon, ezért akart „felnőtt