Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Mint léggömböt kosarához" ...

malis célzatú volt. Jól ismerte barátja esze járását, emlékezett arra, hogy a részvét és a megvetés alternatívája már egy - nem sokkal - korábbi versében is töprengésre késztette. A Tudod, hogy nincs bocsánat című versében ,,Az emberiséget... vesd meg" változatot ,,Az emberiséget ... ne vesd meg" formában véglegesítette. De Ignotus Pál szerint ezt a variációt is ki akarta javítani „Az emberiséget. . . szeresd meg"-re. Beszélgetésükről való emlékezésében ezt olvashatjuk: „Most pedig, ahogy leírva láttam, újabb változtatást fedeztem föl benne : »s ezt az emberiséget, hisz ember vagy, szeresd meg« - írta. - Minek ez? - kérdeztem. - Szeretjük egymást - felelte földöntúli szárazsággal. - Minek hazudni, szeretjük egymást." (Ignotus Pál: Csipkerózsika. Haladás, 1948. szept. 16. 2. 1.) Ignotus Pál tehát a „Költőnk és Kora" esetében újra felszólította a költőt: tegye egyértelművé, palástolt részvétről vagy esetleg csak hazudott részvétről van-e szó versében. Szeressük az emberiséget vagy vessük meg ? Nagyon tanulságos, amit ezzel az alternatívával kapcsolatban Déry Tibor ír: „Tanúja voltam annak a lassú, olykor görcsös, megrendítő önnevelésnek, amellyel az embergyűlöletnek helyet igyekezett szorítani szívében, mint ahogy az anya helyet szorít testében a fejlődő gyermeknek. Ravasz, kemény és számító akart volna lenni s az idegeiben rekedt ifjúság minduntalan meghazudtolta, átszüremlett arcjátékán, kicsillogott mozdulataiból; egy ügyetlen kölyökkutyára hasonlított, amint a farkas-szerepre készülődik." (Szép Szó, 1939. 21. sz. 44. 1.) A kézirat további kétértelműsége tehát nem kifejczésbeli fogyatékosság, költői ügyetlenség volt; ellenkezőleg: az embersége legmélyebb rétegeit érintő belső dilemma került felszínre általa. A szabatosítás ily módon nem egyszerűen egy nyelvhelyességi hiba kijavítása volt, hanem a Tudod, hogy nincs bocsánat-hoz hasonló döntés embermegvetés és részvét között. Ignotus Pál ennek a döntésnek volt tanúja és egy kicsit „katalizátora". Az elmondottak fényében világossá válik az a tény, hogy a „részvét" ebben a versben nem valamiféle elfolyó, patetikus filantrópia kifejezése, hanem - ahogy Ignotus Pál írja - „földöntúli szárazsággal", tárgyilagossággal bevallott érzelem.