Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

»KÖLTŐNK ÉS KORA« (A hasonmásban mellékelt kézirat szövege)

y, Költőnk és Kora HATVÁNY BERTALANNAK íme itt a költeményem. Ez a második sora. K betűkkel szól keményen, címe: ,,Költőnk és Kora". Ugy szállong a semmi benne, mintha valaminek lenne a pora. Ugy szállong a semmi benne, mint valami: a világ a táguló űrben lengve jövőjének nekivág; ahogy zúg a lomb, a tenger, ahogy vonítanak éjjel a kutyák . . . En a széken, az a földön és a Föld a Nap alatt a naprendszer meg a börtön csillagzatokkal halad mindenség a semmiségbe, mint fordítva, bennem épp e gondolat. JÓZSEF ATTILA Űr a lelkem. Az anyához, a nagy Űrhöz szállna, fönn. Mint léggömböt kosarához, a testemhez kötözöm. Nem való ez, nem is álom, ugy nevezik, szublimálom ösztönöm ... Jöjj barátom, jöjj és nézz szét. E világban dolgozol s benned dolgozik a részvét. Hiába hazudozol. Hadd most azt el, hadd most ezt el. Nézd az esti fényt az esttel mint oszol. Piros vérben áll a tarló, s ameddig a lanka nyúl, Kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyul. Lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok. Alkonyul.