Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Vas István: GIUSTO-RUBATO

A ,,Költőnk és Kora" utolsó három sorának korábbi változata a Jön a vihar kéziratában Németh Andor öregkori képe NtW ö2T esti fényt az esttel mint oszol. . . Vagyis az esti fénnyel együtt a Létezés is kezd eloszlani, szétfoszlani, és a vers megint visszahajlik a Semmihez. Következik az utolsó, legszebb szakasz, a magyar költészetnek talán festőilcg is legtökéletesebb és bizonyára legsejtelmesebb tájképe. Ennek a szakasznak három szava, két főnév meg egy ige, tarló, alkony, nyúl, no meg „tálformájú félkörök, rövid vízszintesek" álltak azon a papíron, amelyet Németh Andor látott a költő paplanán, amikor meglátogatta a Siesta szanatóriumban. Úgy látszik hát, ez a három