Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Mint léggömböt kosarához" ...

elmélkedik: „Az életlcndület. . . teremtés-igény. Nem teremthet abszolúte, mert maga előtt találja az anyagot, azaz mozgásának fordítottját. De belekapaszkodik ebbe az anyagba, mely maga a szükségszerűség, s igyekszik belevinni a lehető legtöbb meghatározatlanságot." (229. 1.) Az anyag lehúzó, a szellem felfelé törő ereje közötti küzdelem és c küzdelem eredményeként az ember „lebegése", azaz élete mindaddig, míg a szellem az Űrbe nem olvad, az anyával nem egyesül, a test pedig el nem enyészik az anyagban - ez az antik eredetű, Bergsontól korszerűsített gondolat jelenik meg József Attila-i módon átértelmezve a „Költőnk és Kora" soraiban. E gondolat általánosítása, a mikro- és a makrokozmosz, kozmológia es lélektan reciprok összekapcsolása ugyancsak Bergson ideája: „Tulajdonképpeni feladata (ti. a metafizikusnak) nem volna-e az, hogy . . . visszavigye az anyagot eredetéhez, és fokozatosan szerkesszen egy kozmológiát, mely nem volna más, mint megfordított lélektudomány? Mindaz, ami a fizikusnak s a matematikusnak mint pozitív jelenik meg, ebből a szempontból az igazi, a lélektani terminusokban meghatározandó pozitivitásnak megszakítása vagy megfordítása volna." (Henri Bergson: Teremtő fejlődés. 191. 1.) József Attila a „mindenség a semmiségbe" kozmológiáját a „szublimálom ösztönöm" - freudi - pszichológiájával kapcsolja össze, s ezt a kettőt fogja föl egymás fordítottjaként: ahogy a mindenség az űrben leng, úgy szállong - fordítva - a versmindenségben a semmi. A mindenség a semmiségbe tűnik, a gondolat, az anyagtalan, a semmi pedig - fordítva - a mindenségbe indul el. Németh Andor a „Költőnk és Korá"-ból, annak is az általunk elemzett motívumából vonja cl József Attila kései világképét: „Képzeletét többet foglalkoztatja már, ami az életen túl van, mint ami innen van azon. S mi van az életen túl? Az életen túl a Semmi van, az egyre táguló Úr, melyben úgy elvész a világegyetem anyaga, mintha minden csillagrendszer egy-egy szállongó porszem volna csupán. Ilyen űrnek érzi magát a költő is, melyben úgy szállong a semmi, mintha valaminek a pora lenne. »Úr a lelkem - írja. - Az anyához, a nagy Űrhöz szállna, fönn. Mint léggömböt kosarához, a testemhez kötözöm« (Költőnk és Kora). Amíg él, persze, mégis mindenség a semmiségben... És ő már ott él képzeletében a semmiben." (Németh Andor: A szélén behajtva. Magvető, 1973. 515.1.) Vizsgáljuk meg közelebbről külön-külön a központi motívum illetve a költő kései világképe kozmológiai és pszichológiai oldalát! AZ AKADÉMIA FILOZÓFIAI KÖNYVTÁRA BERGSON TEREMTŐ FEJLŐDÉS D. DI BN ES VALERIA „csodálatos költői képek, természettudományi fantáziák" - Bergson nagy hatású művének magyar fordítása