Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Ugy szállong a semmi benne" ...

A „Költőnk és Kora" egyike a késői, „megrendelésre" írt költeményeknek. Társaitól az a körülmény különbözteti meg (és emeli bizonyos értelemben föléjük), hogy az alkotókedv teljes hiányának és az azt kiegyensúlyozó erőteljes külső motivációnak ez a „játéka" nem pusztán megszületésének lélektani-életrajzi magyarázatául szolgál, hanem a vers formateremtő elveként működik. „Ugy szállong a semmi benne"... Ez a formateremtő elv világosan szembeötlik a „Költőnk és Kora" első szerkezeti egysége, a verskezdő négy sor kialakításában. A költő nem jeleníti meg közvetlenül, tematikusán a vers életrajzi-lélektani hátterét, mint a fentebb idézett, Le vagyok győzve . . . kezdetű versében, hanem tisztán magával a formával ad ironikus választ a barátok nyomatékos, tolakodó sürgetéseire. Az első sort: - „íme itt a költeményem" - persze értelmezhetjük tartalmilag, egy megrendelt, várt tárgyat átnyújtó gesztus kísérő mondataként, dc csak az után, ha megfejtjük az első strófa játékos semmitmondásának, a mondanivalóhiány szellemes mímelésének célzatát, értelmét. A verskezdés üresjárata, prózára „lefordítva", ugyanis ennyit tesz: „Itt, a szanatóriumban nincs témám, nincs miről írnom, de mindenki sürget, verset kér, tehát írok a semmiről, arról, hogy éppen írom ezt a verset." E „helybenjáró" versindítás, technikailag, nagy hagyományú verstípust elevenít fel. József Attila a „vers a versről" műfaji előírását követi : e szerint egy megrendelést tökéletesen ki lehet elégíteni, formailag kifogástalan „árut" lehet szállítani akkor is, ha a költemény nem tartalmaz mást, mint játékos, ironikus leírást önmaga létrejöttének stádiumairól, azaz nem szól semmiről. Az egyik minta, amely ezt a hagyományt a költő számára közvetítette, minden bizonnyal Lope de Vcga Szonett a szonettről című verse volt. A szonettet Kosztolányi Dezső fordította, először a Nyugatban jelent meg (1921. 266. 1.) : A kedvesem szonettet kért ma. Gond dúl Lelkemben és szoronqva kezdem én. Tizennégy sorból áll a költemény. A három első itt szökell bolondul.