Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)
Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Attila, miért nem írsz már egy verset?"
„Készséggel segítenék adatokat szolgáltatni az életrajzhoz. . ." Horváth Vincéné levele az írószövetséghez is kitért a gyógyító hatású alkotás fontosságára: „Nagyon jónak gondolom, ha sokat tartózkodik szabad levegőn és hacsak valami lehetőség van, testi munkát végez. Nagyon jó, ha ír . . ," (Kritika, 1974/8. 11. 1.) Egész hadjárat indult tehát az utolsó hónapokban, hogy a költőt alkotásra szorítsák. A „Költőnk és Korá"-t követő versében nagyfokú tudatosságával, egyszerre elfogadva a munkaterápiát és érzékeltetve a hasztalanságának felismeréséből eredő rczignációt, ő maga is pontosan megfogalmazta ezt a helyzetet:
/
