Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - A keletkezés időhatárai

- ugyancsak Ignotus Pál keze írása - a filológiai részletkérdések tárgyalása során szólunk bővebben, mert összefüggenek a költemény értelmezésével. A vers első strófájának variánsát a költő egy gépiratlapra jegyezte le, a lap bal felső sarkába, ugyancsak ceruzával. A három sort piros ceruzával aláhúzta. Az ,,Ime" után vesszőt tett, a „költeményem" után pedig kettőspontot. A végleges változattól eltérő harmadik sorról alább szólunk részletesebben. A keletkezés időhatárai ,,A Szép Szó 1937. októberi számából" - mindössze ennyit árul el a kritikai kiadás jegyzete a „Költőnk és Kora" című versről. Indokolatlannak tűnik cz a szűkszavúság, ha meggondoljuk, hogy a vers keletkezésének ideje hozzávetőleges pontossággal meghatározható, megírásának körülményeit sem nehéz rekonstruálni, és ráadásul a mű szövegfilológiai érdekességekben is szerfölött gazdag. A kutatónak, hogy megjelölje azokat a napokat, amelyeken a költő papírra vetette, majd végleges formába öntötte alkotását, nem kell mást tennie, mint elfogadni Németh Andor kalauzolását, és egyeztetni az ő útmutatásával összegyűjtött adatokat: „Sajnos, nem állt módunkban titkot tartani. Egy riporter kiszimatolta s megírta, hogy József Attilán, az ismert költőn elmezavar tört ki, a Lipótmezőn ápolják. Az újsághír után nem maradt más hátra, mint nyilvánosságra hozni az igazat, hogy legalább valamennyire helyreigazítsuk túlzásait. Ez meg is történt. Ignotus kérésérc cikket írtam Attiláról. Befejező sorai neki szóltak . . . Attila barátai közül csak Ignotus kapott engedélyt kijárni hozzá a szanatóriumba. Jogával élt is. Naponta kétszer nézett ki hozzá, s mint összekötő tiszt Attila és a külvilág között, egyre kedvezőbb jelentésekkel derített bennünket. »Rövidcsen te is kilatogathatsz«, biztatott. »Turhetoen érzi magát.« Egy délután Ignotus értem jött. Szép nyári nap volt. . . »Minden szavadra vigyázz* - figyelmeztetett Ignotus. - »Sose tudhatni, mi izgatja fei.« - Azzal beléptünk. Attila fejjel az ablakhoz, ágyban feküdt. Szemhéjai dagadtak és