Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A versek

Várj még, arany napi megszelídült a táj, ezüst füzekkel fodros a Dunapart, ez már magyar föld, lent a mélyben megszaporodtak a búzatáblák. Egedben szállok, szép, szórnom hazám, de mintha most is itthoni gondolat emelne és nem a hideg gép, érzem a porodat, és nagyon fáj, egészen máskép fáj a te életed, a népedé, a kis nyomorúk tanyák világa, mint ahogy odakint fájt az örök emberi nyomorúság. Ott vendég voltam, tetszeni kincs s erő kifogyhatatlan ünnepe várt, ami rossz volt, nem tartozott rám és cselekedni nem állt módomban. Milyen más vagy tel Ahogy a hús tapad az élő csonthoz, sorsod a sorsomat úgy öleli, táplálja.. . - óh, van háború s ünnep, az is van, itt is, Itt kell dolgoznom. Itt vagyok itthoni Ez a föld, ez a nép és a Ma a hazám, egy nap tüze alatt sok nép él, sok a szép és aki csak magának akar valamit, örülhet, ahogy én is örülhettem, de milyen üres az ilyen öröm s mily másképp dobban meg itthon a sziv, a szivem, mikor lenézek és egy nyirfaerdőben látom a nyájat s a kondást látom a szépet bennük és a nyomort, mely szegényt kínozza. Itt kell dolgozni, itt vagyok itthon, itt van elsősorban a harcterem : a többi csak vendégszereplés csak itt van reményem s jogom cselekedni. Várj még, arany napi mindjárt elérjük Budapestet, már látszik a Jánoshegy, egy házban ott vannak a gyerekeim, egy sir ott várja a csontjaimat. de más öröm, más háború, az, amely itthon igazgat tömeget és egyént: ez kényszer, nem vendégszereplés, végzet ez, sors, kikerülhetetlen ! A Körszivárvány látomása - a szivárvány nemzetiszín íve - ezt a hazaérkezést is eszébe juttathatta; hangulatilag-tartalmilag a vers az előző év termésének olyan darabjaihoz kapcsolódik, mint a „Kis nép fia" vagy A budai Várban : a nemzeti lét alakulásán meditáló szonettek sorába. De - ismerve a Szabó Lőrinc-vers egymásra épülő, egymást takaró jelentésrétegeit - nem lehetetlen, hogy a szonett egyúttal rejtett üzenet - a megszólítás is erre utal - a távolbeli ismerősnek. Ahogy a Bern-