Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

A vendéglátók kényeztető gondoskodásán kívül a hévízi napok másik nagy élménye a természet. A tó képe nyomban a költő megérkezése után, már első haza írt lapján megjelenik: „Ma délután fogok először fürdeni, biztosan jót tesz. Furcsa ez a kénes szag a fürdőben s a tó környékén. A víz teljesen fehér párába burkolózik, párolog, hogyne, hiszen meleg s nem fagyhat be soha. Tegnap sokat sétáltam a szép időben, az üres parkban meg a környéken. Csak az alvás megy nehezen, itt is tulajdonképpen hajnaltájt jön rám az igazi álom." Az első hét elteltével az éjszakai tavat festi le feleségének: „A közvetlen szomszédságba sokat ki-kijárok, meg a tó köré. Kálmán egy nagyobb társaságot rávett a minap, hogy este Q-kor kimenjenek a tóba, fürödni. Telihold volt, a gőz csak úgy szállt ég felé, eltűntek benne mind a víz fölé messze benyúló kabinsorok is, csak a törökös kupolák álltak ki feketén a képből, a fehér gomolygásból. Én véletlen bukkantam rájuk, s majdnem egy teljes óra hosszat figyeltem hancúrozásuk hang-játékát (mert látni nem lehetett őket). Közben a békák szerenádja szólt, mintha nyár volna - de csak a tóban s a tó felett -, s a part mentén kibújtak a piros lótuszvirágok a vízből. Furcsa látvány volt. Jó, hogy ezt télen láttam." A téli tó rendkívüli látványát néhány vonással egy-egy gyors képeslapon is megörökíti. „A túloldali tó fehéren gőzölög - írja sógornőjének, Mikes Margitnak -, lótusz nyílik benne máris, a békák nyáriasan brekekéznek, a halakat (majdnem) főve rántják ki a vízből a horgászok." A téli vendég kedve szerint alakult az időjárás is. Mielőtt elindult, már otthon is tavaszias levegőt érzett maga körül, erről ír Bernbe, január 31-én: „A nyitnikék madár már füttyög, mára megjött a nagy szél s az enyhülés" - Az első hévízi hétvégén, „szombat éjjel" pedig feleségével tudatja: „Az idő normál-februári, minden éjjel fagyott, napközben enyhés, ha ugyan nincs szél. Sokat sétálok is." 21-én, „hétfő d.c." már így lelkesedik: „Itt fél tavasz van, nappal 9-12 plusz fok között"; 23-án szerdán: „A jó idő tart, sőt ma megint köd nélküli, nagyon ragyogó, már a gerle is szól, az ég teljesen felhőtlen, biztosan lesz ma is 10-12 fok meleg." A szokatlan időjárást a növényzet is megérezte; Radich Márta a költő természetszeretetének példájaként említi, hogyan csodálkozott, örült, amikor egy szabadban nyíló élénk kis zöld növényre bukkant a februári tavaszban. Csak búcsúzóul romlik némileg az idő, hogy ne legyen fájdalmas az elszakadás: „Az idő mára elborult, de még nem esik; hideg azon-