Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A körülmények

A Bernbe írt levelek címzettje: Varga Irén kent (aszerint, hogy mennyire intenzíven dolgozol) megajándékozol, megjutalmazol i órácskával este. Amikor egyúttal ellenőrzöm hogylétcd és esetleg szükség szerint ösztökéllek további munkára. (...) Reggel 7 ó körűi délivasútról indul, azt hiszem: SztGyörgynél egy rövid átszállás, Keszthelyről autóbusz, 15 perc alatt itt. Tudni szeretnem, mikor érkezel. Egyáltalában sürgős választ kérek. - (.. .)" Tompa Kálmán nem először avatkozik be a költő életébe ilyen teátrális gesztussal; megismerkedésük 1945-ben egy nem kevésbé meglepő - rcceptlapra írt - üzenettel kezdődött: ,,Szabó Lőrincéknck végtelen szívcsen segítene orvosilag bármikor Dr. Tompa Kálmán (Kodolányi, Illyés Gyula, Németh László barátja és Tompa László erdélyi író öccse)." És ez csak a nyitánya volt annak a sok ajánlkozásnak, segítségnek, amellyel a jól kereső orvos a következő években elhalmozta az anyagilag nehéz körülmények közé került költőt. Mégis, ezúttal Szabó Lőrinc a bizonytalanba indul, ismeretlen helyre, de a rajtaütésszerű meghívásnak nem tud ellenállni. Barátja viszont, amilyen határozott volt a hívásban, úgy bizonytalanodott cl a várakozásban, így emlékezik erről: „Meghívtam Hévízre. Én szTK-bcutalással voltam, együtt nem lakhattunk. Nem találtam sehol üres kiadó szobát másutt, csak egy akkor még működő, apácák vezette penzióban. Kíváncsi voltam, milyen arcot vág ehhez Lőrinc, szorongtam is,