Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI VERSFÜZETE (A hasonmásban mellékelt kézirat szövege)

VEZETÉK ÉBREDÉS ELŐTT Nem te csókolsz, ha csókolsz, ne rajongj, ne hősködj, ne istenűlj oly nagyon: valami világközi Hatalom vezetéke vagy, eszköze, bolond játékszere, hulláin csak a tavon, a tengeren, porszem a sivatagban, mely eldobott s jelmerít: ugyanabban a gyönyörben villámlik a barom, a behemót szörny s az éppoly buta vakondok, vagy a pici muslica, tűikor párzik - gondolj a termeszekre, ha dagad benned az én, a dicső, s a csillagokra: O, a Titok, O üt át rajtad magába: kedvesedbe! Minden vereségemmel többet érsz, minden kérlelés erőd növeli, máris annyi váltómmal vagy teli, hogy adósod lehetnék, amíg élsz; és lassan elhagy az önbecsülés, és idomított medve piaci pípeskedése minden igazi fájdalmam, hisz neked tetszeni kész. így adom el, így vesztem el magam. Belül lázongok, irtózatosan, hogy igy rád szűkült az egész világom. De ügy lázongok, mint álmát aki rázza már, jelül, szemét dörzsöli, s nagyot nevet egy rémes butaságon. HÉVÍZ, 1949 II/22 SZABÓ LŐRINC 1949 ír. 2i. SZABÓ LŐRINC