Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

NAGY PÉTER / HOLT VIZEKRŐL ÉLŐ VIZEKRE

„Ő NEVELT KI ENGEM REÁLIS ÉLESLÁTÁSRA, S Ő TANÍTOTT MEG BELENÉZNI AZ EMBEREK SZÍVÉBE-LELKÉBE-EGÉ

SZ ÉLETÉBE." - HOLICS JANKA, MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ FELESÉGE 1925-BEN. „Egyedül, egyedül, egyedül": a vers szavai csak a közéleti-politikai vagy gondolati egyedülmaradás fájdalmát visszhangozzák; de a lírai töltete ennél mélyebbre, fájdalmasabb rétegekre utal. Amíg nem ismerjük Móricz Zsigmond minden, ez időből ránk maradt írását, nehezen tudjuk kitapogatni az életrajz ismert emlékeiben s a művekben, mikor is történt a jóvátehetetlen az első házasságban. Ez a házasság felhőtlen sosem volt, igaz; de a dörgések és villámlások, az elektromos kisülések, melyek c két szuverén energiájú egyéniség, Móricz Zsigmond és első felesége, Holies Janka között szinte mátkaságuk óta zajlottak, hosszú ideig csak még jobban egymáshoz forrasztották őket. A két ember közötti magasfeszültség volt a tápláló energiaforrása annak a művészi kibontakozásnak és fejlődésnek, amely egybekelésüktől az asszony haláláig jellemezte az író'útját. S a közöttük zajló viharok, csaták igazi tartalmát maga az író írta meg egy levelében: „gyűlöltük egymás hátterét, hogy ne kelljen egymást gyűlölnünk". Vajon a háttér clrántásával az a világváltás utalta egymásra a leányfalusi ház magányában megbúvó strindbergi párt, amely az egész Mo-